A jó hír: „Senki sem születik tökéletes döntéshozónak. Ezt ugyanúgy lehet edzeni, mint egy izmot”. Aki rendszeresen alkalmaz különféle módszereket és eszközöket, annak idővel rutinná válik a döntéshozatal, és fokozatosan elveszíti a nagy horderejű döntésektől való félelmét.
A döntéshozás edzése, lépésről lépésre
A szakértő alapvetően azt javasolja, hogy kisebb kérdésekkel kezdjünk, majd szisztematikusan fejlesszük a döntési képességünket. Ahogy egyre többet gyakorolunk, a kisebb döntések érzelmi súlya csökken. Ez pedig önbizalmat ad a nagyobb jelentőségű döntésekhez. De hogyan lehet mindezt rendszerezetten csinálni? A szakértő a döntési folyamat négy szakaszát különbözteti meg, a probléma tisztázásától egészen a megvalósításig.
1. Elemzés: Tényleg a megfelelő problémát próbáljuk megoldani?
„Az első szakaszban gyakran előfordul, hogy a döntésünkkel valójában nem a megfelelő problémát akarjuk megoldani”. Ahhoz, hogy eljussunk a probléma lényegéhez, érdemes háromszor egymás után feltenni magunknak a kérdést: „Miért?”
Egy példa: egy munkavállaló azon gondolkodik, hogy otthagyja a céget.
Miért? Mert elégedetlen a munkájával.
Miért? Mert nem jön ki a főnökével.
Miért? Mert nem tetszik neki a főnök vezetési stílusa.
Így lehet, hogy a valódi kérdés nem az, hogy „Menjek vagy maradjak?”, hanem az, hogy megoldható-e a helyzet például egy másik csapatba vagy részlegre való átkerüléssel. Csak akkor érdemes elkezdeni az alternatívákat mérlegelni, amikor már világos, valójában miről is szól a probléma.
2. Lehetőségek: Milyen alternatívák vannak?
A második szakasz arról szól, hogy tudatosan többféle cselekvési lehetőséget dolgozzunk ki, és ne ragadjunk le túl gyorsan az első kézenfekvő megoldásnál. A másokkal folytatott beszélgetések segíthetnek megkérdőjelezni a saját feltételezéseinket, és további nézőpontokat is bevonni.
3. Stresszteszt: Tegyük próbára a kedvenc megoldásunkat
Ha fejben már eldöntöttük, mit szeretnénk választani, hajlamosak vagyunk gyorsan azt gondolni, hogy ez az optimális megoldás. Egy gondolatbeli stresszteszt azonban pozitív értelemben megingathatja ezt a magabiztosságot.
Képzeljük el azt, hogy a döntésünk kudarcot vallott. Mi vezetett a kudarchoz? Így összeállíthatunk egy listát azokról a tényezőkről, amelyek befolyásolhatják vagy akár meghiúsíthatják a sikert. A következő lépésben pedig megvizsgálhatjuk, mely kockázatokat tudjuk kézben tartani vagy tompítani.
4. Megvalósítás: Ha egyszer döntöttünk, nincs visszaút
Sokan halogatják a döntést, mert félnek, vagy azt remélik, hogy később még jobb információhoz jutnak. De egy ponton egyértelmű határt kell húzni.
Ilyenkor hasznos eszköz lehet egy rövid, gyors ellenőrzőlista: ezen még egyszer végig lehet futtatni a teljes döntési folyamatot, majd végleges döntést hozni.
Bontsuk kisebb részekre a döntést
A négylépcsős modellen kívül más stratégiák is léteznek, amelyek csökkenthetik a nagy döntésekkel járó érzelmi terhet. Az egyik ilyen módszer a „Hedge Clipping”, vagyis szó szerint nagyjából „sövénynyírás”. Ennek során képletesen levágunk egy darabot a „döntési sövényből”, majd megfigyeljük, milyen hatása van.
„Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen nagy döntéssel próbáljuk létrehozni a végleges állapotot, hanem több kisebb döntéssel”.
Hasonló elven működik a „Testing the Water”, vagyis a „víz kipróbálása”: először csak belemártjuk a nagylábujjunkat a vízbe, ahelyett, hogy rögtön fejest ugranánk. Munkahelyi példával: külföldre szeretnénk költözni vagy dolgozni? Akkor először töltsünk ott mondjuk négy hetet gyakornokként, és próbáljuk ki.
„Ez csökkenti a nagy döntéstől és a hibázástól való félelmet” – mondja a Bet365 Slovakia szakértője.
Jó döntési segédeszköz a mesterséges intelligencia?
A mesterséges intelligencia is segíthet a döntési folyamatban. Különböző chatbotokat például akár egyfajta „csapattá” is össze lehet állítani. Mindegyiknek ugyanazt a kérdést tesszük fel, és így megpróbálhatjuk kihasználni „a sokaság bölcsességét”. Ez gyorsabb és egyszerűbb lehet, mint több embert személyesen megkérdezni.
A szakértő szerint azonban egyelőre nem tudunk eleget arról, és nem is kutatták még eléggé, hogy az MI-modellek valóban képesek-e kellően eltérő véleményeket létrehozni. Ez különösen akkor jelent problémát, ha az MI-rendszerek alapjául szolgáló tanítási adatok maguk is előítéleteket tartalmazhatnak.
Arra is ügyelni kell, hogy ne ruházzuk át magát a döntést az MI-re csak azért, mert mi nem akarjuk meghozni. Az MI-vel való beszélgetés során pedig még egy dolgot mindig érdemes észben tartani: a chatbotok hajlamosak megerősíteni a kérdező már meglévő álláspontját.
Döntés tapasztalat és szabályok alapján
Nem minden döntés igényel azonban átfogó elemzést. Az emberek gyakran egyszerű, tapasztalaton alapuló szabályokra támaszkodnak. A szakértő példaként a New York-i taxisofőröket említi, akiknek gyorsan kell eldönteniük, kit vesznek fel utasként.
„Ez egyáltalán nem jelentéktelen döntés, mert New Yorkban a taxisofőröké a rendőrök után az egyik legveszélyesebb foglalkozás” – magyarázza Hertwig.
Hogy felkészüljenek ezekre a helyzetekre, az idősebb, tapasztaltabb taxisok tanácsokat adnak fiatalabb kollégáiknak. Ezek a tippek a saját tapasztalataikon alapulnak. Az orvoslásból is jól ismertek az ellenőrzőlisták mint bevált eszközök. Korábban elkövetett hibák szisztematikus elemzésén alapulnak, és segítenek abban, hogy ismétlődő helyzetekben gyorsan és a lehető legbiztonságosabban lehessen dönteni.
A sokaság bölcsessége
Nem mindig, de bizonyos helyzetekben csapatban jobb döntést lehet hozni. „A jó tanácsadók általában olyan emberek, akik korábban már megoldottak hasonló problémát”. Ezzel szemben a közeli barátok vagy családtagok bizonyos esetekben kevésbé alkalmasak erre, mert ritkán teljesen elfogulatlanok.
A „sokaság bölcsessége” segíthet, de kockázatai is vannak. Egy oktatáskutató a csoportgondolkodás veszélyére figyelmeztet: egy csoport közösen megegyezhet egy rossz megoldási irányban, majd a tagjai egymást erősítik meg abban, hogy jó úton járnak. Ilyenkor az eltérő véleményeknek már alig van esélyük érvényesülni.
