Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mángorlót, mosófazekat, a 19. században használt, fából készült mosógépet és az 1950-es évekből származó forgótárcsás mosógépet is láthat a közönség a Tájvízház legújabb, Tiszta ügy című időszaki kiállításán, amely március 17-én nyílt meg a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság víz világnapjához kapcsolódó programsorozatának keretében.
A mosás történetét feldolgozó tárlat az esztergomi Duna Múzeumból érkezett Gyulára. A látogatók sok érdekességről olvashatnak a kifüggesztett molinókon, megtudhatják például, hogy a római városállamokban már voltak nyilvános mosodák, ahol a textíliákat áztatással, taposással és dörzsöléssel tisztították.
Magyarországon a közösségi mosás terei a vízpartok, valamint – Európa több országához hasonlóan – a forrásokhoz épült mosóházak voltak. Az asszonyok általában a hét elején mostak, úgy tartották, csak a lustábbak mosnak a hét második felében.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az első háztartási célú mosószerkezet az 1750-es években készült yorki mosógép volt. A mosódobot 1858-ban találták fel, az első motoros mosógépet 1886-ban szabadalmaztatták. Az első villanymotorral meghajtott mosógép, a Thor 1907-ben került forgalomba, az első automata mosógépet 1938-ben az amerikai Bendix cég gyártott le.
Magyarországon a 20. század második felétől alapvetően két mosógéprendszer volt használatban, a forgótárcsás és a forgódobos, a lengőlapátos mosógépeket néhány évig lehetett kapni.
A kiállítás készítői a mosószer történetének legfontosabb állomásait is összegyűjtötték. Felidézik, a sumérok i. e. 4000 körül már ismerték a vízben oldott növényi hamu lúgos hatását. Érdekesség, hogy a rómaiak a ruhanemű tisztítására gyakran használtak emberi vagy állati vizeletet is, amely ammóniatartalma miatt alkalmas volt a makacs foltok eltávolítására.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A magyar háziasszonyok nagy része maga főzte a mosáshoz használt nyers szappant állati zsiradékból, sziksóból és hamuból. Debrecenben a 15. században már működött szappanfőző céh, az első magyar szappangyárat pedig 1831-ben Hutter József szappanfőző mester alapította. Utóbbi 1981-ben vette fel a Caola nevet, és ma is működik.
A megnyitón Kurucz Máté, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese emlékeztetett, a tárlatnak otthont adó Tájvízház nemcsak közfürdőként, hanem mosodaként is működött egykor.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Köszöntőjében arról is beszélt, hogy a régi időkben a mosás komoly fizikai munka volt, amelyet a nők végeztek. Hozzátette, a mosások helyszíne, a folyó- és patakpart egyfajta szociális térré vált, ahol az összegyűlt asszonyok megbeszélhették ügyes-bajos dolgaikat.
A kiállítás létrejöttében meghatározó szerepe volt Chappon Miklósnak, a Magyar Épületgépészeti Múzeum igazgatójának, aki a megnyitón felidézte, intézményük 2002-ben jött létre. Kiemelte, mára több mint 15 ezer dokumentum és több mint 11 ezer tárgy van a múzeum birtokában.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az is elhangzott, a Tájvízházat működtető a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Épületgépészeti Múzeum nem először működik együtt, 2014-ben Török fürdőktől az ördög fürdőkádjáig címmel nyitottak közös kiállítást Gyulán.
A Tiszta ügy című tárlat május 10-ig látható a Tájvízház nyitvatartási idejében. Március 19-én, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság víz világnapja alkalmából szervezett rendezvényén a belépés ingyenes.
