Egész estés népzenei programnak lehettünk tanúi a Gyulai Várszínház kamaratermében. Az esemény a Halmos Béla és Szomjas György által készített dokumentumfilm levetítésével kezdődött, amely előtt a gyulai népzenekutató személyesen köszöntötte a közönséget. Halmos Béla a napokban tért haza Japánból, ahol megláthatta, milyen hatással volt az ottaniakra a több mint negyven éves magyar táncházmozgalom. A prímás szellemesen megjegyezte, két dolog miatt lehet őt irigyelni, hogy utazik és hogy zenél, ám hozzáfűzte azt is, kemény munka ez testileg és lelkileg egyaránt. Ázsiai élményeit hallgatva, örömmel nyugtáztuk, hogy a közeljövőben, egy előadás keretében, bővebben is hallhatunk keleti útjáról.
A Népzenészportrék sorozat következő része, a Rabja vagyok az életnek című film Maneszes Márton magyarszováti prímásról szólt. Az erdélyi hegedűs 1938-ban látta meg a napvilágot, és már gyermekkorában muzsikálni akart. Otthonról nem engedték, elszökött hát felvételizni a kolozsvári konzervatóriumba. Hiába vették fel, az apja nem engedte el a gazdaságból, viszont gyalog elment Kolozsvárra, hogy egy hegedűvel kedvezzen a fiának, aki így kezdte el Pintér Sándor helyi cigányprímástól eltanulni a muzsikát. Hamar kiderült, talentuma is van hozzá. Csak öröm volt a zene az életében, míg a Ceau?escu-korszakban értelmetlenül meg nem hurcolták. „Főben járó bűne” az volt, hogy hamisan reábizonyították, egy éjszakára vendégül látott két magyar embert. Kifizette a büntetést, és bíróságon ki is járta igazát, ám később addig verték, míg alá nem írta, hogy magyarul többet nem muzsikál. A film forgatásakor, 1994-ben Maneszes Márton elárulta, nehezen viselte ezt az időszakot, de jelenleg nincs egy perc pihenése soha, mert azon kívül, hogy hegedül és az otthoni gazdaságot vezeti, a faluban ő a kántor, a borbély, a köszörűs, és kőműves, és famunkát is vállal. Élettörténete elmesélése közben kiderült, tiszta, becsületes jelleme mennyi egyszerű bölcsességgel bír. A filmben természetesen sok muzsika is elhangzott, sőt, még egy hiteles asszonysíratós temetésnek is tanúi lehettünk. Több mint húsz éve eltelt azóta, s bár betegesen, Maneszes Márton még mindig húzza a vonót.
A film után, Halmos Béla közreműködésével koncertet adott a Békés Banda, avagy Barbócz Sándor, Lipták Dániel, Nagy Gábor, Csepregi András és János Hajnalka. A koncerten a hangszerek egy része a gyulai találmány, Kárpáti Zoltán élethű hangzást produkáló hangszedője által szólaltak meg. A filmhez méltó kapcsolódásként Huszár János prímástól származó magyarszováti összeállítást hallhattunk a bandától, majd eleki román dallamok szólaltak meg. Ezután Barbócz Sándor kobozt ragadott és a tehetséges ifjú prímást, Lipták Dánielt kísérve moldvai zene, majd Halmos Béla és Csepregi András ütőgardonjának segítségével gyimesi muzsika csendült. A hallgatóság utazása Kalotaszegen folytatódott, majd egy zenés népmese következett újra a Gyimesből, utána meg felcsíki, aztán meg szatmári táncok kerültek sorra. A muzsikálás a kamaraterem előterében folytatódott, ahol a táncházban a vendégek addig ropták, amíg bírták.
