Képzeljük el, hogy valaki beköti a szemünket, és elvisz valamerre minket a világba, majd bezár egy ablak nélküli fürdőszobába. Próbáljuk meg kitalálni, hogy az északi vagy a déli félgömbön vagyunk! Sokan tévesen azt válaszolnák, hogy egyszerűen csak nyissuk meg a csapot, és a lefolyóban áramló víz forgásirányából megtudhatjuk, ugyanis a Coriolis-erő meghatározása által az északi részen az óramutató járásával megegyezően, délen az ellenkező irányba folyna le a víz. Ez nem igaz, nem tudnánk választ adni rá, mivel a lefolyó geometriája - pláne, ha dugót is használunk, akkor az annak kihúzásakor okozott zavar - erősebben befolyásolja a víz örvénylésének forgásirányát. A Coriolis-erő ezekhez a hatásokhoz képest parányi.
A Föld forgásából eredő Coriolis-erőt legegyszerűbben a Foucault-ingával lehet kimutatni. Ez egy olyan inga, amely hosszú időn keresztül leng, és így jól észlelhetővé válik a lengési sík elfordulása. Ez a földrajzi sarkokon a legerőteljesebb, ott az inga lengési síkja egy nap alatt egy teljes kört ír le, az Egyenlítőhöz közeledve pedig ez az elfordulás egyre lassabb, és az Egyenlítőnél teljesen megszűnik. Magyarországon a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékén üzemeltetnek egy Foucault-ingát az egyetem főbejáratának üvegcsarnokában, ennél a lengési sík teljes körbeforgásának ideje 32 h 6 perc.
Igen megtévesztő kísérlet a laikusok számára az Egyenlítő közelében tartott bemutató, melyen az északi félteke oldalán a lefolyó víz az egyik irányban folyik, míg néhány méternyire a „déli” féltekén vele ellenkező irányba. A Coriolis-erők különbsége ilyen kis távolság esetén gyakorlatilag elhanyagolható. A Föld forgásából származó erőnek inkább nagyobb léptékekben van jelentősége. Ha például 10 kilométerenkénti távolságokban nézzük hatását, jól lehet látni a nagy kanyarulatokat bejáró folyóknál, hogy a jobb partjukat erősebben mossák az északi félgömbön, mint a bal oldalijukat.
A Coriolis-erő látványos hatással van a légmozgásokra, a ciklonok, a hurrikánok, valamint ezernyi más légköri és óceáni jelenség kialakulásában. A bolygónk forgásából származó erő miatt három egymásba kapcsolódó szélrendszer alakult ki. Egyik ilyen a passzátszelek rendszere, mely az Egyenlítőnél alakulnak ki, ahol a napsugarak beesési szöge a legnagyobb, és így itt tud a levegő a leginkább felmelegedni. A felmelegedett levegő feláramlik, és a felszálló mozgás hatására lehűl, eléri a harmatpontot, majd megtörténik a kicsapódás. Ezért mindennapos a csapadékképződés az Egyenlítő vidékén. A felsőbb légköri rétegekben lehűlt levegő a térítők mentén leszáll és ott száraz, csapadékmentes időt eredményez. A térítőkön kialakult magas nyomású zóna felől az Egyenlítő felé áramló levegő irányát a Coriolis-hatás változtatja, s ezért az északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i passzátszél fúj. Ezek a Föld legállandóbb szelei. Irányukat és sebességüket nem változtatják meg, ha igen, akkor a változás előre jelezhető.
Másik széltípus a Nyugati szelek rendszere, ezek mozgásuk során hatalmas íveket futnak be, melyekből ciklonok és anticiklonok keletkezhetnek. A keletkezési helyükről a sarkkörök és a térítők felé sodródnak a Coriolis-erő hatása révén, ezzel kialakítva a jellemző térítőköri magas és a sarkköri alacsony légnyomást.
A harmadik tag a sarki szelek, melyeket egy-egy anticiklon alkot. Ezek a Föld legváltozékonyabb szelei, mert a sarkokon a legintenzívebb a Coriolis-hatás. Tehát a Coriolis-erő hatását a földrajzi szélességek nagyban befolyásolják, erre egyszerű bizonyíték, hogy az Atlanti-óceán déli medencéjében keletkező hurrikánok nem egyszerűen áthaladnak Közép-Amerikán, hanem általában következetesen az USA partjai felé kanyarodnak, ezért is tudják a meteorológusok meghatározni előre, hogy a hurrikán merre okozhat nagy károkat.
