A „téli depresszió” nem depresszió
- Nagy probléma, hogy a közhasználatban már olyasmire is rátesszük a depresszió címkét, ami nem az. Nem jó, ha elkezdünk magunkról negatív dolgokat mondani, mert negatív önbeteljesítő jóslatként előbb-utóbb bekövetkezhet. Ezért nagyon fontos különbséget tenni a rossz hangulat, a kedvetlenség, a gyász, a veszteség miatt érzett mély melankólia és a tartósan fennálló hangulatzavar, a depresszió között. Ilyenkor nem a téltől leszünk depressziósak. Ez a viszonylag hosszú, hideg időszak minden szempontból nehéz. A napfénytelenség, a bezárkózás, a fűtésszámlák, a karácsonyi kiköltekezés, a kevesebb mozgás, a kevesebb pozitív külső hatás miatt ilyenkor gyakrabban vagyunk kedvetlenek, ingerlékenyebbek, de ez nem depresszió. Ez egy enerválódott, anhedóniának nevezett átmeneti állapot, amikor semmi nem okoz örömöt és gyakran az emberi kapcsolatok is megsínylik ezt. Ha felismerjük, hogy így hat ránk a környezet, az időjárás, a front, az aktuális gondok, akkor ez ellen nagyon sokat tudunk tenni – hangsúlyozza a szakember.
Első lépés az önismeret
- Vannak emberek, akik személyiségjegyeik alapján hajlamosak arra, hogy borúlátóbban szűrjék meg a stresszt, míg mások ugyanazokat a problémákat egészen másképpen kezelik, hatékonyabban, szélesebb skálán működnek a megküzdő mechanizmusaik. Tudomásul kell venni, hogy különböző emberek vagyunk, eltérő személyiségjegyekkel. A kényszeres, perfekcionista, a tökéletességre törekvő, vagy a szorongó típusú személyiségek sokkal hamarabb csúsznak lefelé. Az ilyen embereknek sokkal többet kell „dolgozni” a jó hangulatukon. Ha kellő önismeretünk van, akkor tudnunk kell, hogy mitől vagyunk rosszkedvűek. Kedvetlenségünk okát nem szabad magunkon kívül helyezni, például a rossz idővel magyarázni. Ha külsődleges megoldásokat keresünk, olyankor fordul az ember a sűrűbben a csokoládéhoz, vagy rosszabb esetben az alkoholhoz, a drogokhoz. Ezek, pillanatnyilag úgy tűnik, megoldják a rossz érzéseket, hosszú távon azonban csak bajt okoznak.
Az emberi kapcsolatok gyógyítanak
- A télen gyakoribb átmeneti rossz hangulat ellen először is fontos, hogy legyen körülöttünk egy szociális védelmi háló, kölcsönös emberi kapcsolatok. Bizonyított tény, akik mögött társas támogatottság áll, sokkal egészségesebbek és sokkal hamarabb gyógyulnak, akár egészen súlyos, pl. daganatos betegségekből is. Ez az átmeneti hangulatzavarokra is érvényes. Az egyedül élő, illetve magányos emberek ilyenkor télen kevesebbet mozdulnak ki, sokkal kevesebb az emberi érintkezés. Ha nehéz helyzetben vagyunk, csak egymásra tudunk támaszkodni. Természetesen nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A kapcsolatokat ápolni kell, ne várjuk meg, hogy hívjon, vagy jöjjön, mi keressük a társaságát annak, aki figyel ránk, és akire mi is kíváncsiak vagyunk. Már óriási jelentősége van annak is, ha hetente egyszer nosztalgiázunk egyet egy tea fölött. Vigyázzunk, a bajainkkal rátelepedni senkire nem szabad, mert az „energiavámpírokat” senki nem szereti! Nagyon vigyázni kell arra is, hogy a rosszkedv fertőző. Egy kis közösségben, pl. családban, vagy egy munkahelyen ez ráragadhat a többiekre is. Ilyenkor ne hangoztassuk folyton „nyomorultságunkat”. Hála Istennek, ahogy a rossz hangulat, úgy a jókedv is ragályos. Ha mi vagyunk jobb passzban, egy jó viccel, apró figyelmességekkel igyekezzünk feldobni a másik hangulatát – ajánlja a szakpszichológus.
Tervezzük meg a napunkat!
- Fontos dolog, hogy az embernek legyen tevékenysége, munkája, felépített napi programja, konkrét feladatokkal. Ez független attól, hogy van-e munkahelye. Az állástalan, vagy a nyugdíjas ember is strukturálhatja a napját, a lényeg, hogy ne csak történjenek vele az események, hanem ő tartsa kézben a dolgokat. Érdemes körülbelül azonos időben kelni, és tudni, hogy melyik időszakban mit fog csinálni. Ne folyjon el az idő a kezünkből éppen a hangulatunktól függően, hanem tervezzük meg a napunkat – tanácsolja Szicsek Margit.
A testmozgás antidepresszáns hatású
- Egy másik alapvető módszer a téli rosszkedv ellen a testmozgás. Ilyenkor kevesebbet ülünk kerékpárra, nincs kedvünk gyalogolni, sokkal kevesebbet mozgunk. Az izomműködés során olyan vegyi anyagok termelődnek a szervezetünkben, amik endorfint, boldogsághormont szabadítanak fel. A „bogyók” bekapkodása helyett inkább hetente kétszer-háromszor mozogjunk intenzívebben, például kocogjunk. Az idős emberek sétáljanak. Jót fog tenni a keringésnek és hangulatállapotnak is.
Meg kell találjuk az örömforrásunkat
- Nagyon lényeges dolog az örömforrás. Azoknak, akiknek van ilyen, védettebbek a rossz hangulatra, a depresszióra is. Fontos, hogy már gyermekkorban megtanulja az ember, hogy hová tud elbújni, elmenekülni, amikor örömöt akar magának szerezni. Ez lehet bármi, akár egy olvasmány, kézimunka, vagy más hobbi is. Nem szabad leülni a TV elé, csak azért, hogy zsibbassza az agyunkat! Aktívan válogassunk a műsorok közül, csak azt nézzük meg, amiről úgy gondoljuk, hogy színvonalas és feltölt. A zenének óriási feltöltő szerepe van, és nem jár nagy anyagi vonzattal. Mindenkinek tanácsolom, hogy amikor csak lehet, mozduljon ki. Az átlagtelepülésekhez képest, Gyulán sokkal több kimozdulási, szórakozási lehetőség van, ami nem kerül különösebb anyagi áldozatba. Magunkba kell nézzünk, mi az örömforrásunk, és az apró dolgok is nagyon jól tudnak esni. Tartsuk kézben a hangulatunkat, általa az életünket!
- Senki nem garantálta a születésünk pillanatában, hogy mindig minden happy lesz. Az is az élethez tartozik, hogy vannak rosszabb napjaink, amelyen úrrá kell lennünk, hogy ki tudjunk jönni belőle. És ne felejtsük el, az ilyen napokban is van egy jó, méghozzá az, hogy elmúlnak. És a másnap hozhat valami egészen klassz dolgot is – mondta el lapunknak Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus, főiskolai docens.
