A színházba készülő, előrelátó sofőrök idejekorán érkeztek a gyulai művelődési házhoz, a pontosabbaknak már jóval többet kellett kutatniuk szabad parkoló után, ugyanis az Erkel Bérlet tegnapi előadását ismételten telt ház fogadta. Az est során Kálmán Imre Cigányprímás című darabját láthattuk a Turay Ida Színház előadásában. A két felvonásos operett nem szűkölködött elismert művészekben, a szerepekben több Jászai Mari-díjas színművészt – Mikó István, Bregyán Péter és Csere László – is felismerhettünk.
A (szintén) Jászai Mari-díjas Böhm György által rendezett operett történetében Rác Pali (Mikó István), a valaha világhírű cigányprímás és tehetséges fia (Sövegjártó Áron) összetűzésbe kerül, méghozzá két fronton is. Zenei nézetük igencsak különbözik, párválasztásuk viszont éppen ellenkezőleg, pont megegyezik, ugyanazt a nőt (Lukács Anita) kívánják feleségül venni. A rivalizálást egy milliomos és egy herceg fogadása emeli tetőfokára, akik a világ legjobb prímását kutatják.
A két felvonás közötti szünet jócskán hosszúra sikeredett, ám kiderült, nem véletlenül. Az elsőben egy részletesen kidolgozott udvarocskán játszódtak az események, és a második felépítése sem lehetett kevesebb feladat, mert egy előkelő, kétszintes jacht fedélzetén folytatódott tovább a történet, amely végén természetesen minden a helyére kerül, a kalamajkát okozó fogadás végül meg is oldja a problémákat, sínen a fiatalok boldogsága. Sőt, egy kis turpisság folytán kiderül az is, hogy a régi vágású muzsikus cigány idősebbik lányának (Bódi Barbara) udvarló Gaszton gróf (Weil Róbert) édesanyja (Hűvösvölgyi Ildikó) az ő ifjúkori szerelme. A történet végkifejletében – ahogy azt a vidám színpadokon megszokhattuk – kedves hőseink szerelmének útjába nem állhat senki.
A műfaj és a történet is adta, hogy a szerelmen kívül a zene is főszerepet kaphasson az előadásban. A szereplők kezében megszólalt a kanálmuzsika és a kanta, és a héttagú tánckaron kívül a színészgárda is jócskán kivette a részét a táncból is. Az örökzöld slágerekkel megtűzdelt zenés darabot Fekete Mária vezényletével a Sixteam együttes kísérte a színpad szélén. Kár, hogy – a zongorával ellentétben – a fúvósokból, valamint hegedűkből szinte semmi nem hallatszott. Ez utóbbi még zavaróbb volt a darab témája miatt, pláne hogy a muzsikaszó a zenekarból került az ifjú prímás keze alá. Mikó Istvánnak nem volt ilyen problémája, nem véletlen a színészválasztás, hiszen a színművész-zenész kezében jól állt (és szólt) a hegedű. Olyannyira, hogy az „operácska” végén piciny hegedűpárbajnak is tanú lehettünk, amikor Suki István, a Rajkó zenekar vezető prímása és zenekara személyesen vette át tőle a záróhangokat.
A szünettel együtt háromórás darab – a jó szereposztásnak, a látványos díszletnek és a sok slágernek köszönhetően – elnyerte a félezernyi közönség kegyeit és vastaps közepette búcsúzott a gyulai színpadtól.
