Háromgyermekes anyaként írom ezt a pár sort, mert nem mindennapi eset történt az én 15 éves fiammal, illetve barátjával. Fiam, Szőke Ferenc és barátja április 17-én délután 3 és 4 óra között az Élővíz-csatorna partján sétáltak, amikor egy kétségbeesett segélykiáltásra lettek figyelmesek, majd azt látták, hogy egy gyermek a víz közepén kapálódzik és fuldoklik.
Nem gondolkodtak egy percig sem, mind a ketten azon voltak, hogy mentsék ki a fiút, saját életükkel sem foglalkoztak abban a pillanatban. Az én fiam a történtek után azt mondta, idézem szavait: Anya, nem hagyhattam megfulladni azt a 11-12 év körüli gyereket.
A fiúk először megpróbálták kézzel elérni a fuldoklót, de nem tudták, ezért mind a ketten bementek a vízbe. A kisfiút partra vonszolták, ahol oldalára fordították, a gyermek több mint 1 liter vizet hányt, majd jobban lett. Ezután hívta a kisfiú a mamáját, aki őt hazavitte.
Nem tudjuk, hogy ki volt a kisfiú, de a fiam meg a barátja mentették meg. Azért írtam le a Gyulai Hírlapban ezt a történetet, hogy felhívjam szülőtársaim figyelmét az ilyen veszélyekre, hogy egyedül, felügyelet nélkül ne engedjék víz közelébe gyermekeiket, s nagyon vigyázzanak rájuk. Én is anya vagyok, mi lett volna, ha az én fiammal is történik valami szerencsétlenség mentés közben.
Nagyon büszke vagyok a fiamra, jól döntött, amikor megmentette azt a kisfiút.
