Itt az ideje, hogy újragomboljam édesapámon a kabátot – zárta estjének utolsó történetét Jordán Tamás színművész a Gyulai Várszínház kamaratermében. A végszó előtti végszót a rendhagyó stand up comedy metaforájának is tekinthetjük, hiszen a Kossuth-díjas művész – a műfaj kereteit kitágítva – egy egészen újszerű előadással rukkolt elő.
A Széllel szembe című stand up esten Jordán Tamás saját történetei mellett Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, József Attila, Ady Endre, Babits Mihály és Nádasdy Ádám verseit is meghallgathatta a közönség. A színművész szerint előadása valójában ál stand up, ahol a sztorik halmaza a trójai faló: a történetek között észrevétlenül bukkannak fel a versek, és a hallgatóságnak már nincs ideje elmenekülni.
Jordán Tamás a stand up határait feszegető estjével bebizonyította, a szórakoztató műfajoknak is lehet mondanivalója, tanítva is lehet nevettetni. A dacból született előadáson – melyet az idei Vidor Fesztiválon különdíjjal jutalmaztak – a versek, az anekdoták és a szocializmus idején született viccek tökéletesen egészítették ki egymást. A színpadon stand uppá vált a versmondás, és művészi tartalommal telítődött a stand up.
Az este folyamán felvetett kérdésre, hogy belefér-e a művészet kategóriájába az önmagára is reflektáló produkció, a színművész Karinthy Frigyes Nihil című költeményével adta meg a választ: „És ha ez nem művészet: hát nem az / De akkor nem is kell művészet - / Mert az a fontos, hogy figyeljenek / Az emberek és jól érezzék magukat". A nevetésből ítélve a Gyulai Várszínház kamaratermében mindenki jól érezte magát…
