Nemzetközi zenei workshopon vett részt a gyulai MaradaVad zenekar néhány tagja (Kertész Réka, Fekete Cintia, Hőgyes Elek és Hajdu István Gergely) valamint a Zöldövezet formáció 2/3-a (Körk' és H. J. Mester) Ditzingen francia testvérvárosában, a francia Rillieux-la-Pape-ban. Az egyhetes zenei találkozón a gyulaiakon kívül hangszert fogtak ditzingeni, valamint lengyel és francia fiatalok is.
A hét alatt zenéket, szövegeket írtunk, és próbáltunk. A fő téma a víz, mint természeti kincs volt, erről kellett szólnia a daloknak. Első nap volt egy kis közösségépítő játék, ami a vízről; a különböző kontinensek népességéről, vízellátásáról, vízfogyasztásáról, gazdasági helyzetéről szólt. Ennek az volt a célja, hogy ráhangolódjunk a témára, átlássuk, hogy hol, milyen és mekkora problémákkal küzdenek az emberek a rendelkezésükre álló víz mennyiségével és minőségével kapcsolatban, valamint hogy ihletet kapjunk és minél találóbb szövegeket tudjunk írni.
Második nap már a zenei vonal is előtérbe került. A reggelt légző - és ritmusgyakorlatokkal, közös énekléssel kezdtük. A következő napokban a kis csapatoknak lehetőségük nyílt a saját szerzeményeik elpróbálására. Egymás után foglalhattuk el a színpadot és mutathattuk be munkáinkat a többieknek. A munka során 2 – nevezzük úgy – mentor segített nekünk a dalok tökéletesítésében. Egy fiatal táncos-énekes fiú, aki elsősorban a színpadi képre, mozgásokra figyelt, valamint egy ének-technika és Gospel tanárnő, aki a zenére, zenészekre, énekesekre, vagyis magára a hangzásra vonatkozóan látott el minket tanácsokkal. A különálló csoportok kezdetben próbálták a dalokat úgy összeállítani, hogy a zenészek csak saját nemzetükből kerüljenek ki. Végül azonban, a mentorok javaslatainak hatására, mindenki egyre inkább kezdett arra törekedni, hogy minden nótában, minden jelenlévő nemzet képviselve legyen. Ennek köszönhetően a dalok, a hét végére teljesen átalakultak. Pl.: a MaradaVad kezdetben 4 taggal próbálta megoldani a feladatot, de a záró-showban már több mint 10 ember működött közre a „This world” című számukban.
Hogy a hét ne csak a munkáról szóljon, kinntartózkodásunk alatt csoportosan meglátogattuk a közeli Lyon városát, ahol szebbnél szebb épületeket és tereket láthattunk. A hét során francia barátaink minden nap különleges ételeket készítettek nekünk. Egyes napokon legalább 30 féle étel került az asztalra, valamint a hét minden percében el voltunk látva különböző gyümölcsökkel, sós és édes nasikkal. (Emiatt a magyar csapat szinte minden tagja fel is szedett pár kilót.) Talán meg sem kell említeni, de a hét során minden estét közös bulival zártunk, ami minden esetben jammelgetéssel, improvizálással, kötetlen örömzenéléssel párosult. Egyik nap egy halloween party-t is rendeztek, melyet megelőzően elvittek minket egy zenés-táncos színházi előadásra, melyben zombik, vámpírok és hasonló rémisztő jelmezesek forgolódtak a színpadon.
A zenei munka során természetesen akadtak problémák, elsősorban a nyelvi és kulturális különbözőségek miatt, de szerencsére hamar felülkerekedtünk ezeken, így a hét végére 5 különböző számot sikerült összerakni, melyeket egymás után fűzve, egy kb. 50 perces műsort tudtunk a „nagyközönség” elé tárni. A finálé, a helyi kultúrházban, ottani nevén az MJC-ben, került megrendezésre, ahol egyébként az összes próba és előkészületi munka is zajlott. Pozitívumként könyveltük el, hogy mind a Zöldövezet, mind a MaradaVad által összerakott számok a show végére lettek rakva, ami azt jelenti, hogy mentoraink – talán – ezeket ítélték meg a legjobb, legszínvonalasabb daloknak, hiszen ezek képezték az este tetőpontját. Sőt, mi több a MaradaVad dalába végül a két segítőnk is beszállt, megtanulták a magyar szöveget és együtt zenéltek velünk a színpadon. A showt közös éneklés zárta. A lengyelek által írt nóta egyfajta keretet adva az estének, újra felcsendült és ekkor minden zenész, énekes, szereplő a színpadra pattant, hogy még egyszer, utoljára együtt zenéljünk. Azt hiszem mindannyiunk számára hatalmas és különleges élmény volt ez, hisz külföldön zenélhettünk, különböző nemzetiségű, tehetséges zenészekkel, és tettük mindezt a saját nyelvünkön. A Zöldövezet tagjai magyar nyelven mutathatták meg, mit is jelent a rappelés, és ugyanúgy a MaradaVad is anyanyelvén énekelhetett a francia színpadon.
Bár kezdetben az egész egy káosznak tűnt és olykor elgondolkoztunk azon, hogy összepakoljunk-e, mégis a legjobb döntés volt kitartani és szerepelni ebben a történetben. Ugyanis, egy olyan világba csöppentünk bele, ahol minden a zenéről, a táncról és az élet élvezetéről szólt. Az ottaniak mindenben meglátták a hangszert, mindenhol meghallották a zenét, mindennek megérezték a ritmusát, és ha kedvük tartotta, úton útfélen csak zenéltek: főzés közben a fazékon, az ebédlőben az asztalon, vagy éppen séta közben az utcán. Mindezek után, azt mondhatjuk, hogy a lehető legjobb döntés volt beülni abba a kisbuszba!
