„Ki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Ez a mondás hosszú idő óta sarkallja arra az embereket, hogy november 11-én, vagy környékén, valamilyen formában libát egyenek.
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Mivel régen Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, lezárult az éves gazdasági munka, kezdődött a téli pihenés időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát.
A legenda szerint Szent Márton egy római elöljáró fiaként született az egykori Savaria (ma Szombathely) városában 316-ban. Katonaként a franciaországi Amiens-ben szolgált, amikor egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyét egy szegény koldusnak. Aznap éjszaka megjelent neki álmában Krisztus, a koldus alakjában, mely megváltoztatta az életét. Misszionáriusnak állt, és élete jócselekedetek végrehajtásával telt. Amikor püspökké akarták szentelni, a ludak óljába menekült, akik azonban felfedték ottlétét gágogásukkal. Így végül engedett a hívásnak.
A Márton-napi lúdnak azonban fennmaradt egy más legendája is, mely a római hagyományokra vezethető vissza. November 11-e mindig is a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor kóstolták meg az új bort, az új terméseket. Ilyenkor mindig nagy lakomákat csaptak. A római népszokás ekkor ünnepelte Aesculapiust, az orvosistent. Ludat áldoztak november 11-én, mely a hadisten, Mars szent madara volt. (Azért vált ez az állat szent madárrá, mert egyszer a ludak mentették meg gágogásukkal Rómát a gallok éjszakai támadásától.) A keresztények később átvették a rómaiaktól a Mars isten madara kifejezést, melyet szintén november 11-én lehetett ünnepelni, így nem is kellett különbséget tenni a keresztény és római népszokás között.
A szárnyasok közül a liba (főleg ha tömött) húsa sok zsírt tartalmaz, így nem a legegészségesebb nyersanyagunk. Mégsem kell lemondanunk az élvezetéről! Ha máskor nem is, ilyenkor, Márton nap környékén nyugodtan együnk a belőle készült ételekből.
A liba húsa erőteljesebb a többi szárnyaséhoz képest, ezért jobban kell fűszerezni a belőle készült ételeket. Egyik jellegzetes és értékes része a nyaka, amiből a hagyományos Márton-napi libaleves is készül. Ebből az ízletes húsú állatból nemcsak levest, de különböző sülteket és pecsenyéket is készítünk, amit hagyományosan párolt káposztával, zsemle-, vagy burgonyagombóccal tálalunk.
Sült libacomb
4 db egész libacomb
3-4 kávéskanál só
1 kávéskanál frissen őrölt bors
2-3 evőkanálolaj
9 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 dl fehérbor (vagy víz)
A fűszereket jól elkeverjük az olajban. A megtisztított és szárazra törölt combokat középen elvágjuk, óvatosan beirdaljuk. Ezután a sós-borsos olajjal jól bemasszírozzuk a húst, és a picit megolajozott tepsibe rakjuk. Köréjük rendezzük a megpucolt fokhagymagerezdeket, a negyedekre vágott hagymát és meglocsoljuk borral. Alufóliával lefedjük, és kb. 2 órára betesszük a sütőbe. Végül az omlós comboknak a pirításhoz kb. 15 perc szükséges.
Energia: 3520 kcal
Fehérje: 270 g
Zsír: 260 g
Szénhidrát: 4 g
Brassói libamell (4-6adag)
1 kg-os libamell
15 dkg füstölt szalonna
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 dkg hordós káposzta
50 dkg burgonya
2 dl tejföl
só
kiskanálnyi pirospaprika
5 dkg szalonna zsírját kiolvasztjuk, ebben megpirítjuk a felaprózott hagymát, majd a felszeletelt libamellet átsütjük benne. Hozzáadjuk az összepréselt fokhagymát, sóval és paprikával fűszerezzük, majd kevés vizet öntünk alá, és így pároljuk. Eközben a káposztát is feltesszük főni. A burgonyát is héjastól megfőzzük. A megmaradt szalonnát egy jénaiba tesszük, majd rárakjuk a megtisztított, felszeletel burgonyát, erre a főtt káposztát, majd a libamellszeleteket. A tejfölt a pecsenyelével elkeverjük, majd ezt a húsra kenjük, majd az egészet a sütőbe tesszük, és kb. 30 perc alatt készre sütjük.
Energia: 4085 kcal
Fehérje: 207 g
Zsír: 288,5 g
Szénhidrát: 134 g
Jó étvágyat!
