Az artézi kút a talaj olyan mélységébe fúrt kút, amelyből a víz magától tör a felszínre. Az alföldi talaj különösen alkalmas volt artézi kutak fúrására. Az 1880-as évekre a kútfúrás műszaki színvonala olyan szintre jutott, hogy lehetővé vált az artézi kutak létesítése. Az artézi kutak közegészségügyi szempontból jelentős vívmányoknak számítottak, a mély rétegekből jövő víz egészséges volt. Ne felejtsük el, hogy a 19. század második felében még gyakran ütötte fel a fejét a kolera, melynek egyik fő okozója a fertőzött ivóvíz volt. Gyulán például az 1873-as kolerajárványban 744-en betegedtek meg, a halottak száma elérte a 461-et. Nem meglepő tehát, hogy Gyulán is felmerült az egészséges vizet adó artézi kút létesítésének gondolata.
Az 1890. augusztus 25-i közgyűlésen Oláh György és más képviselők indítványozták egy artézi kút létrehozását. A kútlétesítés módozatainak megállapítására bizottságot választottak, melynek elnöke dr. Kovács István lett. A bizottság megállapította, hogy a kút ügye „tüzetesebb utánnézést” igényel, különösen a más helységekben már elkezdett munkálatok eredményéből kívánták a megfelelő következtetéseket levonni. Példaként a Békésszentandráson és Makón megkezdett munkákat említették. Az ártézi kút létesítése céljából 1892 júliusában Dutkay Béla polgármester a képviselő-testület határozata nyomán adakozásra hívta fel a város közönségét. Ugyancsak 1892-ben ismertették a képviselő-testülettel a földművelésügyi minisztérium rendeletét, mely nyomán a képviselő-testület megbízta a városi tanácsot, hogy a város belterületén létesítendő artézi kút tervét és költségvetését készítse el, de vegye igénybe a minisztérium által felajánlott geológiai és közegészségügyi szakközegek közreműködését is.
1893 elején a honvédelmi miniszter rendeletéből kiderült, hogy csak akkor biztosítják a József főherceg-laktanya után járó évi bérösszeget, ha „gondoskodva lesz arról, hogy a laktanya elegendő mennyiségű jó ivóvízzel ellátva legyen”. Ezt csak egy, a laktanya közelében létesítendő artézi kút által lehetett biztosítani. Ezzel két artézi kút fúrása vált esedékessé.
1893 februárjában Halavács Gyula geológus, a kérdés egyik szaktekintélye megtekintette a létesítendő kutak helyszíneit, a vármegyeháza előtti sétateret és a laktanya előtti teret. A képviselő-testület 1893. május 16-án jóváhagyta a Czoll Demeter hódmezővásárhelyi kútfúrómesterrel 1893. május 8-án és május 14-én kötött szerződést, illetve pótszerződést. Ezekben Czoll Demeter 7500–7500 forint ellenében vállalta mindkét tervezett kút létesítését. Először a vármegyeháza előtti téren kezdődtek meg a munkálatok. A kút fúrásának előkészületeiről a Békés is beszámolt. A cikk írója kuriózumként említette, hogy a református presbitérium egy részénél a kút fúrása nagy ijedelmet és ellenszenvet ébresztett. Ugyanis féltek attól, hogy a fúrás következtében a templom tornya le fog dőlni „és ha nem is tiltakoznak kifejezetten a kútnak a promenádon leendő létesítése ellen, azt szívesen látnák, ha a kút legalább a kath. és ref. templomtól egyenlő távolnyira fúratnék, hogyha veszedelem lesz belőle, a kath. templom is ugyanolyan arányban részesüljön benne”. A kút fúrását 1893. július 5-én kezdték meg és egy hónap múlva, augusztus 5-én 304,4 méter mélységben vizet találtak. A kút percenként 214 liter vizet adott, „a földfelszínétől 5 méter magas felszökéssel, kén és dús szénsav tartalommal”. A kút medencéjét szintén Czoll Demeter készítette. A négyszög alapú, fehér műkőből készült kútház felirata csupán annyi volt „1893. Augusztus hó”. Ezután fogtak hozzá a tér rendezéséhez. Lebontották a sétány sodronykerítését, kivágták a fákat és kaviccsal szórták be a teret. A térrendezés költségeit a fogyasztási pénztárból és a már említett adományokból fedezték. A laktanya előtti kút fúrását 1893. szeptember 4-én kezdték meg, mivel 234 méter mélységben a fúró belecsavarodott a kavicsrétegbe, új fúrást kezdtek. Azonban csak a negyedik fúrás járt sikerrel 1894 szeptemberében, a kút medencéje 1895-ben épült meg.
A sétatéren (ma Petőfi tér) létesített kút medencéje ma is látható formáját 1927-ben nyerte, mikorra a Czoll Demeter által készített kútház elhasználódott és új építmény létesítését határozták el. A munkát Heilinger Antal vállalkozó végezte, s a kútház 1927 novemberére készült el.
