A ma délelőtti honosításon negyvenheten tettek állampolgári esküt Gyulán, a polgármesteri hivatal dísztermében. Az ünnepélyes esemény Bálint Gergő által tolmácsolt Márai Sándor verssel kezdődött, majd az állampolgári eskü után Kádár Ferenc tárogatószóval köszöntötte hazánk új állampolgárait.
Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere ünnepi beszédében hazánk történelmi pillanataira emlékezve a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta.
- Generációk nőttek fel, akik nem tanulhatták az iskolában, nem olvashatták az újságban és nem olvashatták az irodalmi művekben, hogy vannak magyarok Magyarország határain kívül is. Akiknek nem mondták el otthon, azok úgy nőttek fel, hogy amikor Nagyszalontán, Kassán, vagy Eszéken jártak és magyar szót hallottak, azt hitték, hogy azok az emberek az iskolában tanulták meg a magyar nyelvet. Nem tudták, hogy a nagyszalontaiak, a kassaiak és az eszékiek is az édesanyjuktól tanulták anyanyelvüket, a magyar nyelvet. Első szabadon választott miniszterelnökünk, Antall József, megválasztását követő első beszédében már úgy fogalmazott, hogy lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ekkor egy új szakaszába lépett az a küzdelem, amely erősíteni hivatott összetartozás-tudatunkat. Ez a húszéves küzdelem sem volt egyszerű, voltak szép sikerek és keserű kudarcok, de egy egészséges nemzet a kudarcokból is tanul. Rá kellett jönnünk, hogy valójában nemcsak azok a határok léteznek, amelyet nagyhatalmak kényük-kedvük szerint húzgálnak itt, Közép-Európában. Sajnos, mi magyarok is építünk magunk közé, magyar és magyar közé határokat lelkeinkben. A mi felelősségünk, hogy ezeket a határokat lebontsuk. Ha ez megtörtént, húzhatnak államhatárokat bárhová, a mi összetartozásunkat nem vehetik el tőlünk – mondta dr. Görgényi Ernő.
A honosítási okiratok átadása után Magyarország egyik új állampolgára, Beteg Rozália szólt a jelenlévőkhöz.
- Én már voltam egyszer magyar állampolgár, mert 1940-ben születtem. A szüleimmel szilveszterkor térden állva imádkoztunk, és az édesapám mindig azt kérte, hogy add Isten, hogy egyszer magyar állampolgárok legyünk. Ők nem, de gyermekeink és unokáik azok lettek. Köszönöm nektek! – mondta meghatottan Beteg Rozália.
A honosítottak a himnusz eléneklése után egy pohár pezsgővel ünnepelték új állampolgárságukat.
