A Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat célul tűzte ki maga elé, hogy újra életre kelti a gyulai Németvárost. Visszacsempészi az elfelejtett hagyományokat, szokásokat a hétköznapokba, ünnepeit újra élettel tölti meg. Az elfelejtett nyelvet kiviszi az utcára, dallal, zenével, harmonikamuzsikával, régi dallomokkal. Ilyen ünnepre készül az önkormányzat ebben az évben is amikor 3. alkalommal rendezik meg a Németvárosi szilvalekvárfőzést több kísérő program segítségével.
– Szilvalekvárt főzünk németesen, üstben, ahogy nagyanyáink is tették. Összefogjuk a Németvárosi embereket, kicsiket és nagyokat, lehozzuk a padlásról a régi kavarófákat, kifényezzük az üstöket, szilvát szedünk a régi németvárosi fákról, a kertek végéből. Együtt ünnepelünk, közösséget építünk. A fiataloknak könyvekből nem lehet hagyományt átadni, keresnünk kell a közös élményeket, ami az egész közösséget megmozgatja. Így tettünk januárban is a hagyományos németvárosi disznóvágáskor, vagy tavaly októberben a németvárosi szüreten is. Persze mindennek meg kell adni a módját, ahogy a régi svábok mondták, mi se adjuk alább! – ismertette a célkitűzést Mittag Mónika, Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.
A program szeptember 14-én este szilvamagozással kezdődik. Az asszonyok vájlingokkal felszerelkezve találkoznak, énekszó, beszélgetés mellett magozzák a híres besztercei szilvát.
Másnap már hajnalban gyülekeznek az asszonyok, emberek az Apor téren, előkerülnek a régi szerszámok, üstök, katlanok. Lassú tűz mellett rotyog majd az illatos szilva, és a délelőtt folytán az ideérkező vendégek és az éhes szájú gyermekek is megkóstolhatják a finom ciberét. Régi szokás szerint a németek ilyenkor ebédre babgulyást is főztek, ami most sem marad el. A kíváncsiskodókat ebéddel megvendégelik, melyhez desszertként szilvalekváros tepertős papucsot szolgálnak fel. A nap folyamán bemutatkoznak a Németvárosi harmonikások is.
Ebéd után kezdődik a szilvalekváros sütemények zsűrizése. Minden német háznál más-más receptek alapján készítették el a vízenkőtt, vagy tepertős papucsot, a pitéket, ragasztott süteményeket. A lényeg a harmonikus, hagyományos íz világ megteremtése, olyan, melyet nagyanyáink korában jellemző volt. Ezt zsűrizik a közösség idősebb tagjai.
A nap végén a gyakran mellőzött szilvalekváros parasztkenyeret is meg lehet kóstolgatni, és minden gyermek és felnőtt örömére, az elkészült lekvár befőttes üvegekbe és mázas fazekakba, csuprokba kerül, szép kékfestő vászonnal lekötve.
