„Míg a »rouge et noir« – azaz a rulett – az uracsok, a makaó és ferbli az iparlovagok, a filkó a parasztok kedvenc játéka; a sakk csak a gondolkozni szerető főké, hol a szellem nehezebb foglalkozás teréről egy kiesbre, könnyebbre vonul, hol mulatságot is méltóságához illőt talál.” A sakkot a XIX. század közepén népszerűsítő Rozsnyay Mátyás gyógyszerész úgy tartotta, ez az a játék, amely „az embert kitartó szilárdságra, jellemnyugalomra és körültekintésre szoktatja”. Köztudott, hogy Gyula szülötte, Erkel Ferenc ez idő tájt szintén a fővárosi sakkélet számon tartott alakja volt, élő partik utánjátszásában és sakkfeladványok megoldásában is örömét lelte. A Nemzeti Színház 1853-ban tűzte műsorra Erkel Sakk-játék c. pantomim táncjátékát, amely a zeneszerző és a korszak világhírű magyar sakkozója – és Pest város levéltárnoka –, Szén József 81 lépéses partijára épült.
Erkelhez hasonlóan Gyulán látta meg a napvilágot Márki István (1842–1885) – Márki János tiszttartó fia, Márki Sándor történészprofesszor fivére – is, aki pesti joghallgatóként ismerkedett meg a komponistával és Szénnel. Márki István tanulmányai végeztével megyei esküdt, majd 1871-től gyulai törvényszéki bíró lett. Gyulán kis sakk-kört szervezett, a Békésben pedig a Vasárnapi Ujság közkedvelt feladványaihoz hasonló rovattal jelentkezett. Sajtó alá rendezte Szén József feladványait és jelesebb játszmáit, majd sakkábécé írásába fogott. 1872-ben Dobay János adta ki Márki A sakkjáték tankönyve című összeállítását. Ez a 129 ábrával illusztrált, több mint 300 oldalas kötet tekinthető az első magyar nyelvű, önálló sakkszakmunkának.
Röviddel Erkel Ferenc nagyszabású születési centenáriuma után, 1911-ben alakult meg Gyulán a zeneszerző nevét viselő sakk-kör. Kohn Mór helyi ügyvéd és Gyöngyösy Sándor vármegyei irodaigazgató állt a mozgalom élére, utóbbi a Békés 1911. április 23-i számában újraindította a Márki halála után jó negyedszázada megszűnt sakkrovatot is. Az egylet megszervezésének köszönhetően az 1920–1930-as évekre egyre többeket ejtett rabul a fekete-fehér játéktábla. 1923-ban nemzetközi sakktornának adott otthont Gyula, később hasonlóan rangos bajnoki és mester-összejövetelekre került sor. 1926 őszén a magyar „sakkgóliát”, Maróczy Géza a Komlóban 42 szimultán játszmában brillírozott: 34 csatát győzelemmel zárt, nyolc döntetlennel végződött. Az Erkel Ferenc Sakk-kör tagjai főként a köztisztviselők közül kerültek ki, nemcsak a helyi és a városok közötti versenyeken, hanem 1930-ban a hatos mérkőzésen és a sakkszövetség déli kerületi kupáján is eredményesen szerepeltek. Oktató és sakkelméleti fejlesztő tevékenysége miatt különösen sokra tartották a József Szanatórium szakorvosát, Sebők Lorándot és Bakos József gyulai járási szolgabírót. 1933-ban szervezték meg a vidéki tömegsakk új típusát, a „gyulai rendszerű erőcsoportversenyt”, ahol kilenc Békés és egy Bihar megyei egyesület összesen 126 játékosa mérte össze erejét páros játszmákban. Az erkelesek mellett az 1929-ben 52 taggal megalakult Gyulai Márki Sakk-kör az ipartestület helyiségeiben talált otthonra.
Két tag, Vidó Lajos asztalosmester és M. Szabó András hozzájárulásával nyolc sakk-készlettel kezdték meg az egyleti munkát. 1930-tól évente házi versenyeket rendeztek, 1932-ben a Sarkadi Iparos Sakk-kör meghívására a márkisok klubközi mérkőzésen vettek részt, amit 5:4-re megnyertek, egy évvel később viszont 8:1 arányban alulmaradtak az Erkel-kör tagjaival szemben. A két gyulai sakkegyesület 1933-ban közösen, 12 fővel nevezett a Gyula–Békéscsaba közötti városi sakkmérkőzésre, ahol a megyeszékhely válogatottja – köztük négy márkis játékos – diadalmaskodott. A Gyulai Márki Sakk-kör tagja volt Katkó (utóbb Regős) Imre (1904–1948) városi adótiszt, országos hírű feladványszerző is, az általa 1932-ben kiírt házi „megfejtési sakkversenyen” 10–14 Márki-játékos vett részt. Feladványait a Magyar Sakkvilág és a Gyulán kiadott Bástya c. sakkújság hozta.
Ez az itt tárgyalt időszak – az 1910–1930-as évtized – fontos mérföldkő volt a gyulai sakkélet fellendítésében, a szellemi sport művelői a nagy elődök, Erkel és Márki nyomdokán haladva, a nevüket viselő egyletekben aktivizálódtak.
