A szülők: Erkel József kántortanító és nemes Ruttkay Klára Terézia. Az Erkelek Pozsonyból (Pozsony, Erkelek Háza), a Ruttkayak pedig a Túróc vármegyei Túrócszentmártonból költöztek Gyulára. Az Erkel nagyszülők 1807 novemberében érkeztek, három gyermekükkel gróf Wenckheim Ferenc meghívására a gyulai kastély zenemesterének, id. Erkel József és Engely Zsófia, valamint a 20 éves ifj. József (Erkel Ferenc édesapja) és öccsei – János György, aki Gyulán 12 éves korában diftéria járványban elhunyt és a gyulai Szentháromság Temetőben nyugszik, jeltelen sírban. A harmadik fiú, Ferenc 4 évesen ugyancsak e járvány áldozata lett és ő is a Szentháromság Temetőben, szintén jeltelen sírban nyugszik.
Ruttkay János 1754-ben a gyulai uradalom ügyésze volt, felesége Gyurcsek Zsuzsanna. Nemességüket IV. Béla Királytól kapták, amelyet II. Mátyás Király is megerősített 1609. II. 8-án. A család gyermeke volt Ruttkay Ádám (1749-1802) uradalmi tiszttartó, akinek neje Scheer Anna Mária (1763-1824) volt.
A 7 gyermekből csak 2 leány nőtt fel. Klára Terézia, aki ifj. Erkel József kántortanító, Anna Antónia Hoffmann Mihály uradalmi tiszttartó felesége lett. Ifjabb Erkel József és nemes Ruttkay Klára Terézia házasságkötése 1808. május 2-án volt Gyulán. A házasságkötés után az ifjú pár a Német-gyulai Iskola melletti kántorlakban rendezte be az otthonát (a mai Erkel-házban).
Az ifj. Erkel család házasságából 10 gyermek született. Borbála 3 évet élt, Ferenc a zeneszerző, János a jogász, a gyulai uradalom igazgatója, József énekes, Fidéliusz Lőrinc esztergályos mester, majd városi tisztviselő – gátbiztos, Antal egy évet élt, Rudolf orvos, majd takarékpénztári elnökigazgató, Károly 3 hónapot élt, Terézia, Farkas Zsigmondné a Gyulai Nőegyletben tevékenykedett, Antal Mátyás 25 évesen az 1948-49-es szabadságharc hősi halottja lett.
Az édesapa, ifj. Erkel József nagyon szerette a kertészkedést és a zenét. Ezért Gyulán, a törökzugi városrészben kertet vásároltak, ahol gyümölcsfákat és szőlőt telepítettek, és itt a gyermekeket munkára nevelték. A kertet az édesapa halála előtt 2 évvel, 1853-ban eladták, mert ekkor már a gyermekek nem Gyulán éltek, és az idős édesapának nehéz volt a kert művelése. Az édesapa rövidesen rájött Ferenc fia kitűnő zenei képességeire, ezért gondos zenei nevelésben részesítette. Megtanította zongorázni, orgonálni, és már 10 évesen a templomi miséken orgonált is. Majd később, Rosty Albert másodalispán zenei estélyein, amikor már tudta lapozni a kottát, kottalapozóként tevékenykedett a zenekarban.
Erkel Ferenc és Adler Adél házasságából is 10 gyermek született, és ahogy nőttek a gyermekek, a család gondjai is szaporodtak. Adler Adél belefáradt a nehéz családi körülményekbe és 1859-ben László és Ferenc fiaival elköltözött Budáról az Úri utca 24-ből Gyulára, dr. Erkel Rudolf orvos sógoráékhoz, a Kossuth Lajos út 30. szám alá. Gyulán a rokonság és az ismerősök gyermekeit tanította zongorázni, majd a gróf Almásy- és a gróf Wenckheim-gyermekek zenei nevelője lett.
Erkel László zenei ismereteit Gyulán, Erkel János és Rudolf nagybátyjai, valamint az édesanyja gyarapították. 1867-ben a gyulai Magándalkör karnagya lett. A kórus 25-30 főből állott. Ügyvédek, tanítók, zenetanár, kántortanító, építész és egyéb iparosok, tisztviselők vettek részt a munkájában. 1867. augusztus 11-én, Aradon az Országos Daláregyesület II. hangversenyén nagy sikert arattak és fellépésüket plakettel jutalmazták, valamint az Országos Magyar Daláregyesület dicséretben részesítette őket. 1867. december 30-án, Gyulán a Korona vendégfogadóban rendezett estélyen búcsúzott Erkel László Gyulától és a Magándalkörtől.
1868-tól Szeghalomban vállalt állást, ahol a gróf Wenckheim család leszármazottja – gróf Festetich Felíciána (1836-1901) és a francia származású osztrák gróf, D’ Orsay Emil (1824-1901) császári és királyi kamarás, földbirtokos házaspár leányainak Francziska (1857-1919), Terézia (1861-1917), majd Felícia (1865-1956) zongoratanára lett Erkel László. A D’ Orsay család Szeghalmon eladta 2 ezer holdas (örökség) birtokát és kastélyát Péter Andrásnak, és 1872-ben Pozsonyba költözött. Mivel a grófkisasszonyok ragaszkodtak Erkel Lászlóhoz, ezért 1872 őszén, esküvőjük után a feleségével ők is utánuk mentek Pozsonyba.
A Wittman és Flaskay család
A Wittman család jómódú földbérlő volt Nagyváradon, majd Szeghalmon. Wittman Ignác és nemes Flaskay Jozefa házasságából születtek: Mária (1853-1933), aki Erkel László (1844-1896) felesége volt. A húga, Terézia (1855-1944) pedig Hering Sándor nagyváradi gyógyszerész felesége lett.
A nagyapa, Flaskay Mátyás a Nádor huszárezred kapitánya volt (Nagyvárad, 1787- Körösladány, 1857). Róla István fia, a körösladányi Wenckheim-birtok tiszttartója, helybeli földbirtokos és neje gondoskodtak.
Wittman Ignác a nagyváradi káptalan földbirtokából Csökmő-Kórósszigeten 2000 holdat bérelt Sal Ferenc sógorával, aki Nagyvárad polgármestere volt. A szeghalmi Kaszinó elnöke Wittman Ignác volt az 185-1860-as években. 1889-ben balesetet szenvedett és váratlanul elhunyt. Ő szavatartó, pontos, precíz, lelkiismeretes, komoly ember volt, birtokát szakszerűen vezette. Férje halála után Witmanné hazaköltözött Nagyváradra Terézia lányához és náluk élt haláláig.
Erkel László Szeghalmon megismerkedett Wittman Máriával (1853-1933), akit 1872. szeptember 15-én feleségül vett. Mivel ebben az időben Szeghalmon nem volt még katolikus plébánia, a házasságkötést a szomszédos településen, Körösladányban tartották meg. Házassági tanúk voltak: vőlegény részéről: Farkas Gábor uradalmi ügyész, menyasszony részéről: Flaskay István földbirtokos. Az esküvő után haladéktalanul Pozsonyba költözött az új pár, ahol Erkel László elismerésben és jómódban élt családjával. A pozsonyi Magyar Dalkör karmestere is Erkel László volt 1878-1881 között. Sok népdalt és saját szerzeményét átírta a dalkörnek négy szólamra, például „Késő ősznek hideg szele”.
1894-1896. között Bartók Béla is Erkel László tanítványa volt. Az Erkel család utolsó lakása Pozsonyban, a Stefánia út 2-4-ben volt. A palota ma az Európai Unió pozsonyi székháza. A házat építették Beodrai gróf Karátsonyi Guidó császári és királyi kamarás, Temes vármegye főszolgabírója, országgyűlési képviselő, 1848-49-es huszár őrnagy, valamint neje, Puczkói és Csókai Marczibányi Anna Mária. A háromszintes, francia késő barokk stílusban épült palotát 1883-84-ben építették az előző földszintes bérház helyére Kittelr és Gratzl építőmesterek, akik Pozsonyban a legkeresettebb építészeti céget képviselték. Az Erkel család a palota első emeletének középső, erkélyes részében lakott. Erkel László itt fejezte be földi pályáját 1896. december 3-án. Nyelvrák végzett vele. A Szent András temető kápolnájában és a IV. szektor 44-es számú sírhelyére temették 1896. december 5-én. 1916-ban rátemették Zmertich Gyulánét – született Géczy-leányt. Így ketten nyugszanak a sírban. A családfő halála után a feleség hazaköltözött gyermekeivel Szeghalomra és a régi Petőfi út 12-es számú házukban éltek. Erkel László és Wittman Mária házasságából 3 gyermek született. Ferenc, Ilona és Irma, akiket a szülők taníttattak.
A tanítványok életútja
Gróf D’ Orsay Franciska (1857-1919) Pozsonyban férjhez ment 1875. április 6-án Thurn Taxis Adolf (1850-1890) herceghez. Majd férje halála után Bécsben 1892. február 15-én újból férjhez ment Ratibor Károly Miksa herceghez (1850-1924), aki diplomáciai főkonzul volt Budapesten és a Málthai Kereszet Rend lovagja.
Gróf D’ Orsay Terézia (1861-1974) Pozsonyban, 1883. szeptember 29-én férjhez ment Thurn Taxis Ferenc (1852-1897) herceghez, aki német diplomata volt, Luxemburgban élt, és ott is halt meg.
Gróf D’ Orsay Felícia (1865-1956) hajadon volt. A szülők 1900. és 1901. évi haláláig együtt élt a család Pozsonyban.
A három leány zongoratanára Erkel László volt.
Ekel László gyermekeinek életútja
Dr. Erkel Ferenc magyar királyi állatorvos (Pozsony, 1873. július – Szeghalom, 1906. november 2.)
Általános és középiskoláit Pozsonyban végezte, és 1891. szeptember 8-án megkezdte tanulmányait a Magyar Királyi Állatorvostudományi Egyetemen, ahol 1896. január 30-án állatorvossá avatták. Ezután letöltötte a katonaidejét, majd Bács-Bodrog vármegye zombori járásában Bács Bresztvácon szolgálatba lépett. Szolgálati helyéről pályázatot nyújtott be Szeghalomra, a kör-állatorvosi munkakör betöltésére, mert szeretett volna édesanyjával és húgával együtt élni. Jelentkezését kis vizsgálódás után elfogadták, és 1898 március elsejétől Szeghalmon dolgozott 1906. őszén bekövetkezett haláláig. Nagyon szerették a településen közvetlen viselkedéséért és lelkiismeretes munkájáért. A szarvasmarháktól kapott tüdő gümőkór végzett vele 33 éves korában.
Erkel Irma takarékpénztári tisztviselőnő Szeghalmon
Pozsonyban született 1883-ban, meghalt Szghalmon 1933, január 5-én. Élt 50 évet. 13 éves volt az édesapja halálakor. Az édesanyjával élt Szeghalmon és a takarékpénztár alkalmazottja volt. A bátyja mellé temették el Szeghalmon a Fokközi úti katolikus temetőben. A sír gondozását a Péter András Gimnázium vállalta. Temetőjárás idején, halottak napján, évente felkeresik a sírt.
Erkel Lászlóné Wittman Mária
Wittman Mária Szeghalmon 1853. szeptember 22-én született és Szeghalmon 1933. március 21-én hunyt el. A család utolsó tagja volt Szeghalmon. Pozsonyban eltemette férjét, Szeghalmon a fiát és egyik leányát. majd 1933. március 21-én ős is elhunyt és a gyermekei mellett nyugszik.
Ezután halottak napján Ilona kereste fel a családi sírt, hogy elhelyezze az emlékezés virágait. Ez a temetői látogatás 1942-ben ért véget, Ilona halálával, mivel kihalt a család. 1991-ben az Erkel Társaság kopjafát helyezett a sírra. Erkel Lászlóné gondos, művelt édesanya volt, nagyon szerette a gyermekeit. gazdag lelkivilágát és szívjóságát adta át nekik életútjukra.
Erkel Ilona zongoratanárnő (Pozsony 1874 – Budapest 1942. X. 28.)
Tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Állami Erzsébet Nőiskolában végezte, majd 1902 őszétől az intézet zongoratanára lett. Az intézetet 1872-ben alapították és 1926-ban leányiskola lett. Erkel Ilona 35 éves szolgálat után, az 1938-as tanév végén nyugdíjba vonult. Nagy tudással és kiváló művészi érzékkel nevelt generációkat. Mindenkor szívesen vállalta a feladatokat és munkaerejét, művészi képességét nem kímélte. Kérjük a nyugalomba vonuló jó barát munkatársat, tartson meg bennünket szíves emlékezetében - írják a tanártársak Ilonának.
Zongorát tanított, Budapest, VI., Andrássy út 28. szám alatt lakott, majd 1936-ban Budapest, VII. Akácfa út 6. szám alá költözött. Erkel Ilona Thamán István tanítványa, tehetséges, jó tanuló volt. Nyári szünetek alkalmával lejárt Szeghalomra az édesanyjához és a testvéreihez. Ilyenkor a nyári színházi előadásokon mindig fellépett. Ilona húga táncolt és énekelt, Ilona pedig zongorázott.
Később már csak a temetői látogatások maradtak számára. 1942 őszén meghalt Ilona és vele kihalt a család is. Ilonát a keresztleánya a Kerepesi Temetőben temettette el. 1991-ben megkerestük jeltelen sírját és áthelyeztük a koporsóját a 34. parcella 7. sor, 20. sírhelyére. Előbb kopjafát, majd 2000-ben márvány síremléket állíttatott Társaságunk a sírra. Legyen békés pihenése, őrködjön álmai felett szeretetünk. Nyugodjon békében!
Emlékünnepség Erkel László 150. születésnapján Pozsonyban, a Szent András temetőben levő sírjánál, 1994. április 9-én.
A sír mögött pompázó magnólia fák emelték az emlékünnepséget igazi tavaszi, napfényes idő volt. Erkel László 24 esztendőt töltött Pozsonyban, ahol zongoratanárként és a Magyar Dalkör karnagyaként működött. Sok szerzeményét átírta a dalkör számára. Ezzel beírta a nevét a város emlékkönyvébe. Méltó tehát emlékezni rá Pozsony város lakosságának is. A sír megtalálása és a rendezvényünk megszervezése több éves kutatómunka eredménye. Ezúton is köszönetet mondok minden kedves segítőnek. Szarvassy Imre, a Fotószövetség elnöke felkereste és a segítségét kérte dr. Karol Wlachovsky szlovák nagykövetségi tanácsos úrnak Erkel László sírjának megkereséséhez. A segítséget dr. Stefan Holcik pozsonyi főpolgármester-helyettes úrtól hamarosan meg is kaptuk a sírhely megadásával. Ezután következett a kopjafa és a bronz névtábla elkészíttetése. A kész síremlék kiszállítását is dr. Karol Wlahovsky nagykövetségi tanácsos úr vállalta el. Ezenkívül segített Jégh Izabella Csemadok-titkár, a Magyar Kulturális Központtól Sunyovszky Szilvia kulturális tanácsos, a Magyar nagykövetség, a Temetkezési Vállalat. közreműködött az Egyházi kórus dr. Duka Zólyomi Emese karnagy vezetésével. Ünnepi verset szavalt Vajda Barnabás galántai tanár úr.
A sírt szentbeszéd kíséretében beszentelte Gál Miklós temesvári római katolikus plébános, aki ez időben Pozsonyban teljesített szolgálatot. Az Erkel családot képviselte Erkel Tibor minisztériumi főosztályvezető, és kedves neje, Mártika, valamint Óváry Rozália, Erkel Ferenc dédunokája.
Az ünnepség nagyszámú résztvevőjének is köszönetünket fejezzük ki. A felsorolt nagyszámú segítő közös közreműködésével jöhetett létre a rendezvény. Az ünnepség után örömmel jöttünk haza. Sajnos a művészi kivitelű bronz emléktábla azóta eltűnt. Fából készült névtáblát helyeztünk el a síron.
Hosszú, kitartó munkával elértük, hogy Erkel László sírja kopjafát kapott és nem jeltelen sírban nyugszik. Azóta a sír a pozsonyiak rendszeres zarándokhelye. Az ünnepségre Erkel László édesanyjának, a gyulai, valamint felesége és gyermekei szeghalmi sírjáról hoztunk egy-egy marék földet, hogy együtt legyen emlékük, a pozsonyi hantok alatt.
A szeghalmi földet Gyulára hozták Herczeg Réka és Mészáros veronika szeghalmi származású gyulai gimnáziumi tanulók. Köszönjük az ő segítségüket is.
Mint látható, Társaságunk törődik az elhunyt Erkelek sírjának egjelölésével és gondozásával, de van még tennivaló, csak győzzük elvégezni. Erkel László és családja emléke ma is él a szerető emberi szívekben.
Megemlékezésünket Gyulai Pál költő „éji látogatás” című versének utolsó versszakával fejezzük be.
„Óh a sír sok mindent elfed
Bút-örömöt, fényt, szerelmet
De ki gyermekét szerette
Sír gondját el nem temette.”
