Eddig kétszer érdemelte ki a legjobb női alakításért járó Színikritikusok Díját, a Tegnapelőtt című filmért pedig a Veszprémi Filmszemle legjobb női alakítás díját nyerte el. Az Esti Kornél, majd a Törvénytelen című filmben nyújtott alakításáért kétszer kapta meg a Filmszemle HBO-díját, a Cselédekben játszott szerepéért pedig a Fővárosi Önkormányzat Színházi díját érdemelte ki. A számos egyéb elismerés mellett Érdemes Művész, Ruttkai Éva-emlékgyűrűs, Jászai Mari-díjas művésznő most Székely János Mórok című drámájában alakítja az egyedüli női szereplőt. Ebből az alkalomból beszélgettünk a premier előtt.
A Mórok a mindenkori kisebbség problémáját boncolgatja, azokat a változásokat, amik az egyénekben mennek végbe azokban a helyzetekben, amikor egy kisebbségbe kerülő közösség alapvető jogait veszíti el. A Székely János által mérnöki pontossággal megírt dráma egyfajta történelmi párhuzamot von az ibériai spanyol-mór konfliktus és az 1956-os és 1959-es kolozsvári történések között úgy, hogy főszereplőnek kortársát, Szabédi László, romániai magyar költőt (egyetemi tanárt, korábban unitárius papot, majd kommunistát) teszi meg, s az ő vívódásain keresztül jeleníti meg a múlt (mórok) és a jelen (kolozsvári 56’-os események) azonosságát. Csiszár Imre rendező mindezt álomképekben megjelenő furcsa összemosódással teszi életszerűvé, a főhős fejében lejátszódó zűrzavar színpadra vetítésével. A főszereplő egyszerre próbálja megvédeni kolozsvári egyeteme magyar tagozatát, és vízióiban mint mór próbálja fenntartani népét. Vívódásainak aggódó szemtanúja az Igó Éva által megformált felesége, aki hol ütközteti, hol segíti a gyötrődő költőt.
• Június 16-án kezdtük el a próbákat, először Budapesten, a Thália Színházban, majd itt folytattuk a munkát, hiszen bőven volt mit elemezni és bőven volt mit megtanulni is, mivel ez egy igen nehéz verses feladat.
• Ön olyan sokoldalú színésznő, aki arról is híres, hogy még soha nem adott vissza szerepet, hiszen minden feladatban megtalálja a megoldást. Margit, a főhős feleségének szerepe jelentett valamiben különleges kihívást? Talán épp a versesség miatt?
• Nem csak a darab versessége miatt, hanem azért is, mert ha ennek a műnek nem lenne az az életrajzi motívuma, hogy egy valamikor élt író-költő és az ő felesége kapcsolatán keresztül mutatja be a problémákat, akkor ezt a szerepet akár férfi is játszhatná, mert olyan erősen van megírva. Talán politikusok közt ismerek olyan nőket, akik ennyire keményen, ennyire konkrétan és ennyire ellentmondást nem tűrőn tudnak érvelni, mint a darabbeli Margit.
• Az akkor aktuális politikai okok miatt muszáj a nőnek okosnak lennie?
• A darab egyik vonala a családi dráma, amivel a kettejük kapcsolatában meglévő, évek óta élő konfliktust is megmutatjuk, a nő legnagyobb problémája mégis a férfi hitetlensége, a színváltásai, ahogyan érvelni tud és ahogyan állandóan meg tudja magyarázni azt, hogy mit miért tesz. Borzasztó nehéz egy hétköznapi szituációban eldönteni azt, hogy az adott három-négy fajta lehetőség közül hogyan oldjanak meg egy problémát. A szerző megmutatja, hogy ugyanarra a kérdésre a darab hat szereplője hatféleképp reagál, hatféle választ ad és a sorsuk is hatféleképpen alakul. És ebben a házasságban is az a nagy kérdés, hogy azokat a választásokat, amelyeket a férj megtett, azokat éli vele a feleség is, így kettejük sorsa is abba az irányban halad, amerre a férfi eldönti.
• Azt olvastam a darabról, hogy ezek a tizenkét éve tartó házasságban élő magányos emberek (akiknek életük válsága a múltjuk) épp akkor csapnak össze, amikor a legnagyobb szükségük lenne egymásra.
• Abszolút egymás mellett vannak és egymásba kapaszkodnak, de nem tudnak egyetérteni – ez az ő tragédiájuk. Mert a férfi az évek során eljut egy olyan idegállapotba, ahonnan már nem lát más kiutat, mint hogy a saját életének vessen véget. Az első jelenet 56’-ban, a második 59’-ben játszódik, és már az 56’-os év is konfliktusokkal teli, amik a három év során csak tovább fokozódnak, a nő pedig segíteni szeretne, de nem jó taktikát választ arra, hogy a férjét meggyőzze.
• Mi a feleség taktikája?
• Ez most tényleg az a szituáció, amikor azt mondom, hogy meg kell nézni az előadást, mert az írott szöveghez képest sokkal többet ad az, ami a színpadon történik. A látványban, a néma mozdulatokban minden benne van. Tulajdonképpen megértjük azt, hogy ez a kapcsolat hogyan és mikor kezdődött, hogyan éltek és hová jutnak el a végére, mindehhez pedig pluszként Csiszár Imre még egy csodálatos színpadi képet is teremt. Azért is szeretem annyira ezt az előadást, mert a nézőnek egészen biztos, hogy ugyanúgy katartikus élménye van az első, mint a második felvonás végén. És miközben a szerző észérvekkel dolgozik, magában a rendezésben rengeteg az érzelem, mert ez az a fajta színházi nyelv, ami az érzelmi pillanatokra fókuszál, és attól mindenképp történik valami a nézőben. A mű önmagában is zseniális, de ez a rendezés nagyon sokat ad hozzá.
• Az eredetiben Margit nem jelenik meg a mór képben, akkor itt most ez is megváltozik?
• Igen. Nekünk és nekem is nagyon komolyan végig kellett gondolni azt, hogy hogyan tudok egy olyan jelenetben részt venni, ahol gyakorlatilag nincs írott szerepem.
• Mivel történeti személyt formáz meg, utánanézett annak, hogy milyen volt a feleség a valóságban?
• Nekem nem az a fontos és azt hiszem, hogy egy jó előadásban a nézőnek sem fontos tudnia. De azon kívül, hogy tudom kikről van szó, a darab során már inkább csak a szövegre hagyatkozom, mert az viszont nagyon sok többletet ad.
• Milyen többletet?
• Nekem az a fontos, hogy ez a darab 56’-ban játszódik és még mindig tud adni valamit ahhoz, hogy megértsem a szüleimet és azt a generációt, amelyik felnőtt fejjel élte át az 56’-os eseményeket Budapesten, illetve hogy a határon túl mit élhetett meg. És ezekről nagyon fontos beszélni. Nekem ez a fontos és érdekes, és úgy gondolom, hogy a fiataloknak is, mert mi még nem beszélhettünk erről nyíltan. Az én időmben még a tananyag sem szólt arról, ami akkor valójában megtörtént, csak az utóbbi húsz évben megyünk utána az akkori történéseknek.
• Milyen válaszokat kap?
• Talán azt, hogy mi magyarok jobban megértsük egymást. A történelem során ebben a néhány rövid évtizedben, ami 45’, 56’ történelmi pillanataiban kicsiben vagy nagyban megtörtént, ami a darabban is a legfőbb kérdés, hogy mindenkinek volt választási lehetősége, és ki-ki döntött a saját legjobb megfontolása szerint. S az 56’-os esemény is arról szólt Budapesten - vagy akár a vidéki városokban is -, hogy elmenni vagy itt maradni. Beépülni a pártba, vagy hallgatni. Eltitkolni a vallásomat vagy nyíltan vállalni, és ezzel vállalni a konfliktusokat is. Ezt mindannyian máshogy éltük meg. És én azt hiszem, hogy egy ilyen előadás segít abban, hogy meglássunk másokat is. Mert az ember hajlamos a saját problémáiba belemerülni, pedig borzasztó tanulságos másokat is türelemmel meghallgatni.
• Ha csakugyan Szabédi László feleségeként, Tompa Margit helyében lett volna, hogyan tudott volna erre a helyzetre reagálni, hogyan tudott volna abban a közegben jelen lenni?
• Ez az, hogy fogalmam sincs. Most élek, itt, ebben a jelenben. Nagyon jó kérdés, hogy mit tettem volna én, Igó Éva akkor, ha ilyen szituációba kerülök, de nem tudom. Nagy tanulság ugye, hogy a jót jól kell akarni és tényleg ez a kérdés ebben az előadásban. Szabédi, aki végig jót akar vajon jó eszközöket választ-e ahhoz, hogy azt a jó célt elérje? Mert ő egy jószándékú ember, ő meg akarja menteni az egyetemen a tagozatát, mindent elkövet érte, és mint kiderül: nem helyesen döntött. Visszafelé, innen már könnyű a helyes pontokra rámutatni, de ő azokat a lépéseket tette meg: unitárius lelkész volt, belépett a kommunista pártba, és hithű kommunistaként írt nagyon sokáig verseket, majd belátta, hogy ez nem az ő útja, és megint volt egy pálfordulása, de a hitet nem igazán lehet váltani. Egyszer talán, de egy élet során kétszer-háromszor hitet cserélni, már hitetlenség. Rettentő bonyolult és nagyon nehéz kérdéseket tesz fel, amikre ráadásul többféle választ ad. Nekem erről rettentő nehéz beszélnem, de Imre rendezésében ez egy nagyon mély érzelmi tartalmakat felmutató szerep, de az egész előadás nagyon sokrétű, amitől nagyon-nagyon jó lett.
• Azt szokták mondani, hogy egy darab nem a premierre érik be, most viszont mindössze három alkalom van a játszásra. Mennyire tudnak a készenléti energiák már most összpontosulni?
• Ez most valóban egy különleges helyzet, mert ahhoz képest, hogy három alkalommal játsszuk, rettentő nagy energiákat fektettünk abba, hogy ez az előadás létrejöjjön. Már maga a szöveg tanulása sem volt könnyű feladat, a rengeteg próba pedig egy igazi klasszikus nagy mű elkészítésével volt azonos, vagyis ez a rengeteg befektetett energia megérdemelne nem három és nem harminc, hanem rengeteg előadást. A rendező, Csiszár Imre személyiségében is benne van az, hogy fel tudja tüzelni a választott színészeit, így nem kényszerből és nem munkának tekintve, hanem élvezetből és szabad akaratunkból, nem nyári játékként tekintve a feladatot, nagyon komolyan véve dolgoztunk a próbák során. Egy ilyen tézisdrámában pedig - ahol ilyen iszonyú erős érvek hangzanak el, nagyon feszült vitákkal - nem lehet felkészületlenül a színpadra lépni. Nem lehet tempót veszteni, nem lehet a szövegben még annyira sem hibázni, hogy az eredeti szó helyett egy szinonim kifejezést mondjak, mert akkor már mindjárt nincs meg a tempó, nincs meg a ritmus, elmúlik a feszültség. Úgyhogy extra sok munkát fektettünk bele, de nagyon-nagyon élvezetes volt, és sikerült úgy elkészülni vele, hogy a közönség akár már a premier előtti két-három napban is láthatta volna az előadást.
Az interjúról több kép a gyulavaros.hu oldalon található.
