A feudalizmus kori igazságszolgáltatás alsó fokú fórumai, a községi bírák a nem nemes lakosok ügyeiben ítélkeztek. Végzésük ellen a földesúri joghatóság alatt álló úriszékhez, onnan a vármegyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. A városi tanács polgári és kisebb súlyú büntető ügyekben volt illetékes, a bírói hatáskör pontos körvonalazása nélkül. A törvényt ülő magyargyulai elöljárók külön névregiszteres kötetben, az ún. Fekete könyvben rögzítették az 1834–1861 között színük elé került bűnügyekben hozott sommás végítéleteket.
Leggyakrabban lopás, orgazdaság, betörés, verekedés vagy a közerkölcs megsértése (paráznaság, házasságtörés) miatt került sor törvénytételre. Máskor nem konkrét bűncselekménnyel, hanem általánosságban – „nyakassággal”, „engedetlenséggel”, „gorombáskodással” – vádoltak. Az elkövetőket a vétség súlyosságához mérten többnyire testi fenyítésre és a keletkezett anyagi kár megtérítésére ítélték, ritkán áristomba zárták. Az ügyek elenyészően kis része került magasabb fórum, az úriszék elé. A férfiakra kirótt pálca- és a nőkre mért korbácsütések száma általában tizenkettő alatt maradt, a gyermekeket – mert erre is akadt példa – virgáccsal suhintották meg. Az idős vagy beteg személyek, viselős asszonyok megjavulását néhány órás vagy legfeljebb pár napos elzárástól remélték. Egy nyolcesztendős fiúcska, Binges András 1834-ben készpénzt, Arató Zsuzsi 1842-ben egy Szita nevű kertésztől vetőmagot lopott. Egy másik „szurkos kezű”, kóborló gyermeket megvesszőztek tettéért.
Azok, akiket lopáson értek, a legkülönfélébb használati tárgyakat, háziállatokat, élelmiszert, tűzifát csentek el. Lugzó János egy kutyabőr elorozása miatt került bajba. Az 1850-ben elfogott Szabó Józsefnére tizennyolc rendbeli betörést bizonyítottak rá, az asszony válogatás nélkül mindent magával vitt: tányért, kanalat, téglázó vasat, több helyről hurkatöltővel távozott.
Gyakori volt a lakodalomban elkövetett verekedés, éjszakai tivornyázás, istenkáromlás, rágalmazás miatt kiszabott büntetés, de „gyanús korhelység” is előfordult. A visszaesőkkel szemben szigorúan, eréllyel léptek fel. Bíró Ferenc neve 1846-ban két ízben is a városi kisebb kihágásokat, büntetéseket nyilvántartó Fekete könyvbe került, először január 28-án jegyezték fel Vég Antalné ablakának betöréséért, ekkor a kártérítésen felül 48 óra áristommal büntették. Február 24-én pedig Kálló József csendbiztos az uradalmi tömlöcbe kísérte Faragó Pál megvérengzése miatt. Bíró uram 1848-ban ismét vétkezett, ekkor lakodalmi verekedés miatt zárták el és 16 pálcát is elszenvedett.
Az iparosok túlkapása sem maradt következmények nélkül: több mészároslegénynek azért kellett lakolnia, mert csaltak a húsmérésnél, Bandhauer József ács pedig a háztetőn való pipázásért bűnhődött. A csőszöket a rájuk bízott értékek hanyag kezelése vagy megrövidítése miatt marasztalták el. A városi elöljárók megsértése, hivatali tekintélyük csorbítása mindig büntetést érdemelt: 1837 decemberében „Brandt Péter 2 fiai az kisbírák fojtogatásáért 12 pálcával fenyíttettek”. Egy évvel később a város igás kocsisa, Bíró István részegeskedését és a bírákkal szembeni goromba magatartását ugyancsak 12 pálcaütéssel büntették. „Géczy József némely adósságáért felszólíttatván a városházához, és a bírákhoz visszafelelgetésért és az ajtó csapkodásáért 12 bottal büntetődött.” 1851. augusztus 29-én Géczyhez hasonlóan Kertész Ferenc is elragadtatta magát, „a városházánál nyíltan megvallotta, ha másképpen adóját meg nem fizetheti, lopni fog. – Ezen rossz szándéka miatt feljegyeztetik” – állt róla az elöljáróság kihágásokat rögzítő nyilvántartásában.
