Gyulán a 20. század elején megindult a gyáripari fejlődés, de a kézműipar jelentősége továbbra is megmaradt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy több üzem kisipari kezdeményezésre jött létre. Ilyen volt az 1912-ben alapított Gyulai Képkeretlécgyár Rt. is.
A képkeretlécgyár Grünfeld Jakab Hold utcai asztalosműhelyéből fejlődött speciális árukat gyártó kisüzemmé. Grünfeld Jakab személye, életútja egyrészt azért jelentős, mert a zsidó származású vállalkozó kispolgárt testesítette meg, másrészt élénken politizált, a megyei törvényhatósági bizottság egyetlen szociáldemokrata tagja volt, üzemvezetői, munkaadói volta ellenére. 1919-ben a románok három társával együtt a Veszei híd közelében agyonlőtték.
Visszakanyarodva a gyár alapításának történetéhez, Grünfeld 1898-ben lett önálló asztalos, 1905-ben már bejelentette a városi tanácsnak, hogy asztalosműhelyébe egy marógépet és egy szalagfűrészt állíttatott be, melyeket villanymotor tart üzemben. A városi hatóság a bejelentést nem vette tudomásul, hanem telepengedély-kérelem beadására kötelezte. Ez a procedúra igen nagy költséggel járt, ezért Grünfeld fellebbezett, még a kereskedelemügyi miniszterhez is kérvényt nyújtott be, azonban ezeket elutasították, és kénytelen volt telepengedélyért folyamodni. Helyszíni szemle után, 1906. november 10-én kapta meg az engedélyt. Ezután a műhely gépesítve működött, majd 1912-ben került sor a Képkeretlécgyár Rt. megalakulására. A részvénytársaság valószínűleg Grünfeld kezdeményezésére jött létre külső részvényesek tőkéjének bevonásával. A vállalat alaptőkéje 100 000 korona volt, mely ezer darab, egyenként 100 korona névértékű részvényből állt. Az igazgatóság tagjai az alapítók lettek: Ladics László és Martos József ügyvédek, Márki János közjegyző, Weisz Mór likőrgyáros, Dobay Ferenc nyomdatulajdonos, Anuló Pál kereskedő, M. Schriffert József földbirtokos és Czinczár Dezső fakereskedő, aki a társaság igazgatói tisztjét is ellátta. A névsor arra utal, hogy a vállalkozás a város vezető személyiségei közül sokak támogatását bírta. Grünfeld Jakab szintén tagja lett az igazgatóságnak, mint az üzem művezető-igazgatója. Az rt. alapszabálya szerint „a vállalat tárgya mindennemű képkeretet, képkeretlécet és egyéb faárukat előállítani”. 1913-ban kezdték meg a Hold utca 10–12. szám alatti műhely bővítését. Ekkor építettek egy fényező, egy csiszoló műhelyt, még egy gépműhelyt, egy kazánházat és egy olajtartályt is. Ekkor mintegy 30–35 munkást foglalkoztattak.
Az üzem Grünfeld Jakab halála után is működött, az 1920. évi üzletkimutatás szerint a részvénytársaság tiszta nyeresége 90 000 korona volt, ez az összeg az akkori inflációs időkben igen alacsony nyereségnek számított, de jelzi azt, hogy a cég talpon tudott maradni. A város 1924-ben a románok elől elvitt régi részvények helyébe 375 darabot jegyzett a vállalat által kibocsátott új részvényekből. A képkeretlécgyár 1932-ben még beterjesztette a munkarendjét a polgármesterhez, de egy 1939 decemberében kelt határozat szerint, mivel az üzem már iparát egy éve nem gyakorolta, az iparlajstromból törölték.
