A Gyulai Várszínház nyári fesztiválján már hagyomány, hogy W. Shakespeare valamely művét hazánk világhírű jazzmuzsikusai dolgozzák át a zene nyelvére. Szakcsi Lakatos Béla és Lantos Zoltán után, idén az Erkel- és Kossuth-díjas zongoraművész, komponista és karmester, Vukán Görgy és zenekara volt vendége a gyulai vár mellett lévő múzeumudvarnak. Előadásában közreműködött Balázs Elemér dobos, zeneszerző, valamint Lakatos Pecek Krisztián nagybőgőn.
Az új bemutató során, a híres drámaíró Vihar című művét ezúttal unplugged módon, vagyis teljesen akusztikusan adták elő a zenészek, ami kétségkívül természetesebb hangzást eredményezett. Vukán György egyik kezével dempfelte (tompította) a zongora húrjait, a másikkal pedig heves zongorafutamokba kezdett, ezzel a különleges hangzással indítva el a zenei darabot. Balázs Elemér mintegy üstdobnak használva az alsótamot energikus dobszólóval folytatta, a későbbiekben pedig - az ujjait is beleértve - a dobütőknek teljes arzenálját kipróbálta a bőrökön.
Mindez Lakatos Pecek Krisztián nagybőgőjének mélyeivel végül egy finoman lassú, ámde annál húzósabb groove-vá simult ki. Érzelmeket és gondolatokat beindító dallamok és vidámabb, mondhatni bluesosabb hangvételű tételek váltogatták egymást, akár a hűvös-viharos időket a napsütötte, forró nyári napok.
Vukán György igen sokrétű muzsikus és kreatív, önkifejező művész, számos mennyiségű és műfajú zene szerzője. Alkotásai műfajfelettiek, végtelenül emberiek, amelyek szinte csak megszólalásuk pillanatában és előadásmódjuk miatt válnak valamilyen kategóriába sorolhatóvá.
Nehezen hihető, hogy harmadfokú hőségriasztásban, harmincvalahány fokban lúdbőrözzön az ember. Úgy látszik, az évszázados platán alatt semmi sem lehetetlen, ahogyan az is ritka, hogy a közönség háromszor tapsoljon vissza egy zenekart. A tartalmas előadást követő vastaps után a trió egy sztenderddel lazított, ám a közönség továbbra sem tágított. Második és harmadik visszajövetelük alatt már olyan pihekönnyű improvizációkat kaptunk, amelybe belefért egymás ugratása is. A finom zenei poénokra vevő volt a publikum is, úgyhogy széles mosollyal búcsúztattuk a jó humorú virtuózokat.
