Az SZDSZ megalakulását követően azonnal létrejött annak ifjúsági szervezete is Ifjúsági Demokratikus Ellenzék néven, utalva arra, hogy az SZDSZ lényegében a Demokratikus Ellenzék (DE) átalakulásával szerveződött párttá. Ennek az ifjúsági csapatnak a munkájába én a kezdetektől, még Gyulán bekapcsolódtam. Már akkor úgy éreztem, ez az a közösség, ez az a szellemiség, ahol én otthon vagyok. Persze 14 éves korában az ember még nem sokat tud a világról, ez inkább csak egy érzet, egy érzelmi dolog volt, mintsem egy értelmi döntés, egy értelmi kapcsolat.
● Az SZDSZ tehát hamar jött, te pedig hamar mentél – legalábbis Gyuláról.
● Igen, a középiskolát már Debrecenben végeztem, de akkor is gyulainak éreztem magam, és egyébként mindig is gyulai leszek, ott érzem magam otthon. Az érettségi megszerzése után továbbálltam, a kecskeméti főiskolán tanultam tovább, ott is szereztem diplomát. Az ember igyekszik megtalálni a helyét a világban, azt a helyet, ahol elkezdheti a saját életét. Így kerültem Budapestre friss diplomásként, és lakom itt azóta is.
● A városokat váltogattad, a párt viszont maradt.
● Így van, nagykorúságomtól, 1994 óta vagyok SZDSZ-tag, és bár az intenzív politikai szerepvállalásom már Budapesten kezdődött, a pártba még Gyulán léptem be. Már az ifjúsági szervezetben is fokozatosan kerültem közelebbi kapcsolatba a párttal, egyre több embert ismertem meg a pártból, a párthoz kötődő személyekből. De persze a diákévek nem arról szólnak, hogy az ember a mindennapi politikával behatóbban foglalkozzon. Ez csak egy vállalt közösség volt, ahol jól éreztem magam, különösebb aktivitást sokáig nem mutattam. Még a diplomaszerzés után, friss fővárosi lakosként sem készültem hivatásos politikusi pályára, különböző vállalatoknál, jellemzően a magánszektorban dolgoztam. Egészen 2006-ig nem volt semmilyen választott tisztségem.
● Szóval három éve jött a nagy áttörés?
● Nem, azért ez korántsem azt jelenti, hogy 2006-ig nem csináltam semmit. Sőt, történetesen az első közéleti szerepvállalásom is Gyulához kötődött: a gyulai Kovács Ágnes doktornő indított egy mozgalmat, ez volt a Szövetség a Gyermekek Bántalmazása Ellen. Felajánlottam neki szerény eszközeimet, hogy a mozgalmat népszerűsítsem, segítettük az akkor még létező Liberális Fiatalok Társaságával az aláírásgyűjtésüket, elhívtam őt különböző SZDSZ-es fórumokra. A kezdeményezésnek lett is eredménye, megfelelő számú aláírás után ugyanis ennek hatására a parlament megalkotta a gyermekbántalmazás elleni törvényt, ami addig a magyar jogrendszer egy súlyos hiányossága volt. Ráadásul sikerült elérni, hogy nemcsak a fizikai, hanem például érzelmi vagy lelki bántalmazást is szankcionálja a törvény, de még az elhanyagolás is bekerült, mint büntetendő cselekmény.
● Ezután már nem volt megállás?
● Igen, ezt követően valahogy benne ragadtam a közéletben, a politika a mindennapjaim részévé vált. Budapestre költözésem kezdetétől a XIII. kerületben élek, ebben a városrészben egyre több olyan ügy volt, ami mellé érdemes volt odaállni, volt, vagyis még a mai napig is van itt egy olyan társaság, akiknek a kezdeményezéseivel egyetértettem, nagyjából a céljaink is azonosak voltak. Ez a kapcsolat odáig jutott, hogy már a 2002-es önkormányzati választásokon elindultam képviselőjelöltként. Egyéni körzetben 13 százalékos eredményt szereztem, ami mandátumszerzésre nem volt elég, de azt gondoltam, hogy ez az eredmény kellő alapot és támaszt jelent ahhoz, hogy ezt a dolgot komolyan folytassam.
● A későbbi események fényében úgy tűnik, a pártban is így gondolták.
● Igen, 2005-ben a párt kerületi elnökévé választottak, amit azért éreztem különösen megtisztelőnek, mert ebben a kerületben hagyományosan erős az SZDSZ, és még a mai körülmények között is erősnek mondható. 2006-ban már nemcsak az önkormányzati, hanem a parlamenti választáson is indultam egyéni jelöltként. Az országgyűlési mandátumot nem sikerült megszereznem, az őszi helyhatósági választáson viszont a kerületi önkormányzat képviselője lettem. Az angyalföldi mandátumom 2008 augusztusáig tartott, ekkor a fővárosi közgyűlésben megüresedett egy SZDSZ-es hely, és az ügyvivői testület, miután egyeztetett velem, úgy döntött, hogy azt a mandátumot én kaphatom meg.
● Ekkor már nemcsak kerületi, hanem budapesti elnök is voltál.
● Igen, időközben, 2007 tavaszán a párt budapesti elnökének is megválasztottak. Fővárosi képviselőként láttam, hogy tartósan nem lehet mind a két tisztséget ellátni, abba csak belebukni lehet, ha az ember mindent akar csinálni, mert a végén semmit nem csinál. Ezért a 2008 őszi tisztújító választáson már nem jelöltettem magam újra budapesti pártelnöknek, elsősorban a fővárosi képviselői munkámra koncentrálok. Rendészettel, közbiztonsággal foglalkozom, illetve többek között a fővárosi cégekben tulajdonosi jogokat gyakorló gazdasági bizottságban dolgozom. Emellett jelenleg én vagyok az SZDSZ Új Generáció elnöke is.
● A vidéki politikában általános az a szemlélet, hogy a dolgokat csak úgy lehet elintézni, ha az embernek kapcsolatai vannak Pesten, mert úgyis minden dolog ott dől el. Neked kellett már lobbizni gyulai ügyekben, volt ilyen megkeresés?
● Persze, a gyulai kapcsolatok a politika kereszttüzében is megmaradtak. Hogy mást ne mondjak, gyerekkori barátságunk alapján keresett meg annak idején Görgényi Ernő, a gyulai Fidesz-frakció vezetője, amikor a gyulai környezetvédelmi felügyelőséget be akarták zárni. Akkor még SZDSZ-es irányítású volt a környezetvédelmi tárca, a miniszter készített is egy olyan előterjesztést a kormányülésre, amely meghagyta volna a gyulai intézményt; sajnos ezt a javaslatot a kormány végül leszavazta. De azért szerintem ez is jelzi, hogy a gyulaiság pártok felett, mindenek felett álló ügy, és hogy a gyerekkori kötődések, az Alfában eltöltött közös iszogatások hatása túlnő azon, hogy éppen ki hol van, akár térben, akár a politikai palettán.
● És hol leszel te a politikai palettán egy év múlva, a tavaszi választások után?
● Nehéz dolog ez. Azt gondolom, sokkal könnyebb dolog kilépni valahonnan, mint benn maradni, és megpróbálni valamit elérni. Tartozom azoknak, akik a rendszerváltáskor elindították a modern magyar szabadelvűséget, akik megálmodtak egy Magyarországot, egy olyat, amitől most éppen nagyon távolodunk, megálmodtak és dolgoztak rajta. Ez a munka félbeszakadt, rossz vágányra terelődött, az örökséget nem megfelelően kezeltük. De szeretnénk bebizonyítani, hogy a modern szabadelvű gondolatra ma Magyarországon nagy szükség van.
● Mikor terelődött a párt rossz útra? Amikor 2006-ban, az önkormányzati választások után megszűnt vidéken létezni?
● A 2006-os rossz önkormányzati eredmény nem a kudarc volt, hanem annak a tünete. Az volt a csoda 2006-ig, hogy egy ilyen gyenge, 5 százalék körüli párt olyan megyeszékhelyeket meg tudott őrizni, mint Veszprém, Szekszárd vagy éppen Békéscsaba. És bár a 2006 őszi eredmény pofonként érte a liberálisokat, nem volt olyan súlyos, hogy a párt magához térjen, ehhez kellett az idei EP-választás okozta sokk. Ezt már nem lehetett félremagyarázni azzal, hogy még maradt ez és ez és ez, mert nem maradt semmi. Nem maradt más, mint az, hogy visszatér a párt arra az útra, azokhoz az értékekhez, amelyek mentén elindult, belátja, hogy sok hibát követett el, hogy egy súlyos, maga által előidézett vakságban szenvedett. Ha ezekkel nem nézünk őszintén szembe, ha nem rójuk le a tartozásunkat, akkor reménytelen a dolog.
● Elég lesz minderre ez a bő félév?
● Arra mindenképpen elég, hogy a megfelelő alapokat megteremtsük, és érdemesnek láttassuk a modern magyar liberalizmust, hogy a politikai paletta része legyen.
● És akkor térjünk vissza a te alapjaidhoz, Gyulához. Milyen pluszt hoztál otthonról, a szülővárosodból?
● Erős, a mai napig tartó barátságok alakultak ki a mi generációnkban, amire említettem már példát. Sok olyan emberrel, akivel együtt nőttem fel, a mai napig intenzíven tartom a kapcsolatot, összekötnek a fiatalkori gyulai sörözések. Van emellett egy múlhatatlan szeretet, inkább szerelem a város iránt. Én nagyon sok jót kaptam Gyulától.
● Több mint másfél évtizede, hogy eljöttél Gyuláról. Hogyan változott ennyi idő alatt, milyennek látod a mostani várost?
● Amikor visszamegyek, mindig azokat a helyeket, azokat a kis zugokat, beszögelléseket keresem, amik emlékeket idéznek bennem, de gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így. Nem tudok objektív lenni, nekem akár egy fa törzse is tud kedves lenni, ha szép emlékeim vannak róla. Azoktól hallom, akik nem gyulaiként járnak Gyulán, hogy egy nagyon kedves, szerethető város abban a nyári, késő tavaszi vagy kora őszi időszakban, abban az egy-két hétben, amit ott töltenek. Azt is hallom, hogy szívesen járnak oda a turisták. Én meg azért járok oda szívesen, mert annyi minden köt oda. De objektíven nem lehet megítélni, hogyan változott, jó-e az az irány, amerre változott az elmúlt 10-15 évben.
● Az ember hazamegy vagy visszamegy?
● Azért többségünk, akik itt vagyunk, már elég régen eljöttünk. Sokan már azt mondják, hogy onnan jönnek haza ide, a fővárosba. De ez csak azért van, mert itt élünk a párjainkkal, nekünk most már ez az otthonunk.
● El tudnád képzelni, hogy visszaköltözz?
● Az életemnek ebben a szakaszában nem. Annyi minden köt ide, annyit feladatról érzem azt, hogy még el kell látnom, hogy most nem. Hogy később mi lesz? Ki tudja? Tíz évvel ezelőtt sem gondoltam azt, hogy itt leszek, és ezt fogom csinálni.
