• Véletlen, hogy bíró lett, vagy tudatosan készült a pályára?
• Gimnazista koromban elhatároztam, hogy jogász szeretnék lenni. Jogi tanulmányaim alatt a Battonyai Járásbíróságra jártam nyaranként dolgozni, így módomban állt megismerni a bíróság életét, az ott dolgozó embereket. Tárgyalásokat hallgattam. Végül is úgy döntöttem, hogy oda megyek fogalmazónak. Battonyán születtem, így saját lakóhelyemen helyezkedtem el. Fogalmazó 1963. augusztus elsejétől lettem, 1965. július 15-én kineveztek bírónak. Polgári ügyszakban ítélkeztem 14 évig, majd bíróhiány miatt áttértem a büntető ügyszakra. A Battonyai Járásbíróság vezetésével 1978 nyarán bíztak meg, a következő évben pedig kineveztek elnöknek. Ezután, 1984. december elsejével a Békés Megyei Bíróság büntető ügyszakos elnökhelyettesévé neveztek ki. Ekkor költöztem Gyulára a családommal. A megyei bíróságon 1992. május 31-ig voltam elnökhelyettes, majd átvettem a büntetés-végrehajtási csoport vezetését. Az első időszakban elsőfokú büntetőügyeket is tárgyaltam, később a fellebviteli tanács munkájában vettem részt.
• A bíró tudja-e magát függetleníteni az emberi sorsoktól?
• Szerintem tudja, másként nem lehet objektíven megítélni a rábízott ügyeket. Ellenkező esetben elfogult. Az ügyfelek nem befolyásolják a bírót, csak az a tényállás, amit bizonyítékok támasztanak alá. Az ítélkezés alapja, hogy a bíró higgadtan szemléli a kérdéseket alátámasztó tényeket. A bírónak a törvények keretei között kell ítélkeznie. Az úgynevezett jószívű ítélet inkább a törvénytelenség útjára vezetheti a bírót. Épp ezért az érzelmeknek nem lehet hatása az ítélkezésben. Komolyabb dilemmáim a polgári ítélkezés során merültek fel, gyermekelhelyezési és apaságmegállapítási perekben. A büntetőügyekben az ártatlanság vélelmének elve megvédi a bírót a lelki megrázkódtatásoktól.
• A törvények is változnak.
• Az emberek is. Szerintem nincs olyan társadalmi helyzet, amikor könnyű ítélkezni, minden kornak megvan a maga nehézsége. A bírói pálya mindig nehéz. Az állampolgári fegyelem az elmúlt évtizedekben fokozatosan lazult, és ez a tárgyi feltételek javulása ellenére rontja a bíró helyzetét. Sokszor nem jelennek meg a tárgyaláson a vádlottak és a tanúk. Ahogy az élet bonyolódik, úgy bonyolódnak a bíróság elé kerülő ügyek. Egyre nehezebben megítélhető egy ügy. Egyre terjedelmesebbek az iratcsomók, de az a véleményem, hogy szükségtelenül terjedelmesek a büntetőügyek iratcsomói. Alkalmam volt büntetőiratokat átnézni a Békés Megyei Levéltárban a II. világháború előtti időszakból, és nagy meglepetéssel állapítottam meg, hogy a befejezett emberöléses ügy irata a nyomozati és a kétfokú bírósági szakkal együtt is kisebb terjedelmű, mint most egy ittas járművezetés vétsége miatti ügy irata.
• Életének mekkora részét tette ki a munka?
• Jelentős részét. A battonyai bíróságon a kollégáktól azt láttam, hogy lelkiismeretesen, alaposan tanulmányozzák az iratokat, a jogszabályokat. Én ezt vettem át, és az ottani munkamódszerből fakadóan – a magam megnyugtatására is – olykor túl sokáig forgattam egy-egy ügydarabot. A hivatalos munkaidő után rendszeresen bent maradtam a dolgozószobámban, és hétvégeken is sokat láthattak a bíróság épületében. Amikor időm engedte, megjelentem hangversenyeken, kiállításmegnyitásokon, az Erkel Társaság rendezvényein, a tornacsarnokban pedig lelkes szurkolója vagyok az NB I/ B-s női kézilabdacsapatnak.
• Elbúcsúzott munkatársaitól?
• Utoljára 2008. december közepén dolgoztam, majd szabadságomat töltöttem, amit a munkavégzés alóli felmentés időszaka követett. A Magyar Köztársaság elnöke 2009. augusztus 24. napjával mentett fel a bírói hivatás ellátása alól. A büntető ügyszakban dolgozóktól a Corvin Hotel különtermében búcsúztam, míg a gyulai bírósági dolgozóktól a megyei bíróság dísztermében az elmúlt év végén.
• Battonyaiként milyennek látta Gyulát?
• Nem volt könnyű Battonyáról Gyulára költöznöm. Hisz Battonya a szülőfalum, több mint 21 évig dolgoztam az ottani járásbíróságon. A kedves és segítőkész battonyai munkatársakat nem könnyekkel küszködve, hanem kifejezetten könnyes szemmel hagytam el. Azonban 1950 őszétől 1958 júniusáig Gyulán tanultam, az iskola Városház utca 13. szám alatt, az egykori városháza épületében, a kollégium pedig a Vár utca 1. alatt volt. Élénken él emlékezetemben, amikor 1950. augusztus utolsó napján édesanyámmal Gyulára érkeztem, és amikor a Béke sugárútról az Árpád utcára fordultunk, megálltunk pihenni. Akkor pillantottam meg a fák között egy nagyon nagy épületet. Nem gondolhattam akkor, hogy a felnőtt sorsom ehhez az épülethez köt majd. Gyulán az általános iskola négy felső osztályát végeztem, majd a gimnáziumot. Középiskolás koromban sokat fényképeztem. Az iskolai és a kollégiumi eseményeket örökítettem meg, de az akkori Gyulát is. A romos várról, az Erkel-fáról, háttérben a lovardával 1957-ben készült felvételeimet ma is őrzöm. Gyula városa rengeteget fejlődött az elmúlt hat évtizedben. Sok helyen nyomát sem lehet találni az ötvenes évek városképének, hangulatának. Serdülő- és ifjú- korom ,,bensőséges” eseményeinek helyszínét már csak a fantáziámban tudom megidézni. Azon a helyen, ahol a vár előtt oly sokat kergettem a futball-labdát, ma csónakázótó van. A kastélykert és a lovarda helyén a Várfürdő található. Egykori iskolám épületében a Mogyoróssy János könyvtár működik. A szívemhez különösen közel álló kollégium épületei az ésszerűen kialakított és ízlésesen berendezett négycsillagos Elizabeth Hotellé változtak. Igazán örülök Gyula fejlődésének. Engem mindig elbűvölt a sok virág, a város az ötvenes években is virágos volt. Elbűvölő hely, tiszta, barátságos, varázslatos ez a város.
• Tervei?
• A nyugdíjas időszakomra különösebb terveim nincsenek, átadtam magam a dolce far niente érzésének, az édes semmittevésnek! Internetezek, tévézek, filmeket nézek, mindenféle zenét hallgatok. Alapító tagja vagyok az Erkel Társaságnak, várom a bicentenárium eseményeit, mert azokon részt szeretnék venni. Úgy, ahogy az idén, a 18. nemzetközi tűzoltó csillagtúra rendezvényein is. És igyekszem sokat együtt lenni az unokámmal. Egyáltalán nem unatkozom, napjaim gyorsabban telnek, mint amikor dolgoztam. Bár ehhez erősen hozzájárul a késői ébredés, amit most már megengedhetek magamnak.
Legújabb korszaka az internetezés és a konyhaművészet
Dr. Garami Emil Battonyán született 1939. augusztus 25-én. Gyulán érettségizett 1958-ban a Nicolae Balcescu Román Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán 1958. és 1963. között folytatta tanulmányait. Fogalmazó a Battonyai Járásbíróságon 1963. augusztus elsejétől 1965. július 23-ig. A járásbíróságon 1979. július 1-jéig polgári ügyszakos bíró, majd 1984. november 30-ig büntető ügyszakos. Battonyán 1979. szeptember 15-től elnöki teendőket is ellátott. A Békés Megyei Bíróságon 1984. december 1-től 1992. május 31-ig büntető ügyszakos elnökhelyettes. A megyei bíróság büntetés-végrehajtási csoportjának vezetője 1992. június elsejétől. Munkája elismeréseként 1988 augusztusában megyei bírósági főtanácsosi címet, 2004 júliusában címzetes ítélőtáblai bíró címet kapott.
Nős, felesége Iszály Irén, aki jelenleg nyugdíjas tanárnő. Lányuk, Garami Veronika az Implom József Általános Iskolában tanít éneket, matematikát és számítástechnikát.
Élete során hobbijai változtak: asztalitenisz, sakk, teke, internetezés. – Mindegyik sokéves korszakot jelentett – mondta. – Kollégáimtól fakanalat, kötényt, sapkát kaptam ajándékba búcsúztatásomkor. Már próbálok ismerkedni a konyhaművészettel, de eddig csak a krumplihámozásig jutottam – árulta el.
