• Igazgató Úr, úgy tudom, nem erre a vidékre való.
• Mátészalkán születtem, de valójában nagyecsedi lakosok voltunk, apai ágon régi gazdálkodó családból származom. Érettségi után a Debreceni Egyetemre kerültem fizikus szakra, azonban nem voltunk túlságosan tehetősek, ezért valamilyen kereset után kellett néznem. Gimnazistákat tanítottam, és voltak sikerélményeim, így kaptam időközben kedvet a tanári szak elvégzéséhez, majd angol szakfordítói diplomát is szereztem. 1995-ben végeztem, és az akkoriban alapított Bay Zoltán Gimnázium keresett fizikatanárt, így jöttünk feleségemmel együtt Gyulára, majd később Sarkadra tanítani. Nagyon erős volt a késztetés, hogy költözzünk át, de nekünk nagyon tetszett Gyula, ezért végleg itt telepedtünk le. 2008-ban pályázat útján lettem az Erkel igazgatója.
• A múlt század első felében a gyulai gimnáziumot országos viszonylatban a középerősek közé sorolták. Ma hol helyezhető el a palettán az Erkel Ferenc Gimnázium?
• A felsőfokú beiskolázás szempontjából a megyében mindig ott vagyunk az első három között, de inkább a harmadik hely környékén, mert Békéscsabán a Belvárosi és a Rózsa Ferenc Gimnázium többnyire megelőz bennünket. Országosan már nehezebb az összevetés, mert a fővárosban, valamint a nagyvárosokban számos neves gimnázium működik, köztük az un. „versenyistállók”, velük nehéz lenne versenyeznünk, hiszen az ő merítési bázisuk sokkal nagyobb. Ehhez képest Gyula, mint kisváros, méreteihez képest megállja a helyét. A kompetenciaméréseket minden évben megcsináljuk, amelyek azt mutatják, hogy bármely területet mérik, mindig az országos átlag felett vagyunk
• Kevés a pénz az oktatásra, ezért, más intézményekhez hasonlóan Önök is bevételi források után néztek. Sikerül előteremteni a megfelelő összeget?
• A folyamatosan romló állami oktatási feltételek arra ösztönzik az iskolákat, hogy valamilyen módon próbáljanak magukról gondoskodni, ha már a fenntartójuk nem képes rá teljes egészében. A jövedelemtermelés azonban veszélyeztetheti az oktatás színvonalát. Én visszasírom a „régi szép időket”, amikor a pedagógus csak oktatással foglalkozott, és elég volt összehúznia a szemöldökét, hogy a teremben csönd legyen. Manapság a legnevesebb iskolákban is előfordul, hogy az óra 15-20 százaléka fegyelmezéssel telik, ez senkinek sem jó. Ennek ellenére nekem kellemes csalódás volt a gyulai oktatási környezet, mert nem ehhez voltam szoktatva; a gyulai önkormányzat ugyanis a normatívához rendszeresen 25 százalékot meghaladó összeget tesz hozzá. Mindemellett, ha a csökkenő források mellett meg szeretnénk őrizni a pedagógusbérek értékét, akkor azt csak a szakmai színvonal és a karbantartások terhére tehetjük. Jó volna, ha a vállalkozásszerű tevékenységünkből befolyó pénzt az önkormányzat itt hagyná, és eszközfejlesztésre, jutalmazásra fordíthatnánk. Így alakulhatna ki az a vélemény, hogy jobb itt dolgozni, mint máshol. Kaptam ígéretet a finanszírozási gyakorlat megváltozására, de tény, hogy az idén kevesebb pénz jutott a kiegészítésre, mint tavaly.
• Túl a pénzügyi gondokon, egyetemi tanárok sokat panaszkodnak arra, hogy egyre gyengébb a felvételiző diákok tárgyi és általános műveltségbeli tudása. Ebbe azért nem lehet belenyugodni.
• A probléma visszanyúlik az alsó fokú oktatásig. Az olyan típusú rossz döntések, mint a buktatási tilalom, semmit sem javítottak az oktatás színvonalán. Az alsó tagozatnak az lenne a feladata, hogy írni, olvasni, számolni tudjanak a gyerekek, és úgy menjenek föl ötödik osztályba, hogy amikor látnak egy történelem leckét, akkor ne a kibetűzéssel küszködjenek, mert így nem képesek tanulni. Amikor néha egy kilencedikes gimnazistát arra kérek, hogy mondjon négy nevet a szabadságharc környékéről, akkor talán Kossuth eszébe jut, és kész; a szorzótábla ismeretével is vannak bajok, én legalább a hetedik osztályig betiltanám a számológépet. Ezért kell nekünk középfokon is gyakran szinte a nulláról kezdenünk, holott a mi célunk az egyetemre való felkészítés. Ráadásul középszinten is szaporodtak és duzzadtak az érettségit adó középiskolák, válogatás nélkül mindenkit fel kell venni, ezzel romlik a színvonal. Nemcsak a gimnáziumokból kikerülőkkel van baj, hanem más területeken is. A tankötelezettségi korhatár felemelése folytán most tele van az ország olyan emberekkel, akik innen-onnan kibuknak, és sem szakmájuk, sem érettségijük nincs, 18 éves koruk után munkanélküli segélyen élnek, szakmunkásból viszont óriási a hiány.
• Az Erkel Gimnáziumnak is ebben a környezetben kell működnie. Hogyan alakul a tanulói létszám és milyen elképzeléseik vannak a minőség javítására?
• Ezt az iskolát annak idején három párhuzamos osztályra építették ki, később négy, majd öt osztályt is indítottak, ezért szaktantermeket és kollégiumi helyiségeket kellett átalakítani osztályteremmé. Itt is felduzzadt a létszám, és felhígult a gyerekanyag, de eljött az a trend, hogy középfokon is fogynak a gyerekek. Az idén Gyulán 56 nyolcadikossal volt kevesebb, mint tavaly. Ehhez képest mi nem panaszkodhatunk, mert az öt meghirdetett osztályból megvan négy és fél - azaz tud indulni mind az öt - a gyerekek száma ettől függetlenül apad. Egyetlen kiút lehet számunkra: vissza kell arra az útra térni, hogy erős, jó értelemben vett „elit gimnázium” legyünk, ahová nehéz bekerülni, de aki bekerül és elvégzi, az sokra hivatott, mert régen ilyen volt ez a gimnázium. Gyula büszke arra, hogy széles értelmiségi rétege van, amelyet minden bizonnyal szeretne megtartani. Az ügyvédeket, az orvosokat, a mérnököket ki kell nevelni, és a városnak ezt az igényét nekünk kell kiszolgálnunk.
• Tehát fájdalmas döntéseket kell meghozni, pedagógusokat kell elbocsátani és nemcsak azért, mert csökken a gyereklétszám, hanem a minőség emelése okán is.
• Könnyű kiszámolni, hogy négy év múlva hárommal kevesebb osztály lesz az Erkelben, ez hat pedagógusállással kevesebb. Politikai akarat nélkül nehezen megy egy ilyen leépítés végrehajtása, márpedig jövőre választások lesznek, és ilyenkor a politikai akarat egy picit másként szokott alakulni. Ha viszont nem veszünk ki embereket a rendszerből, akkor egyre drágábbá tesszük az oktatást, és ez hosszú távon felelősséggel nem vállalható, mert a többiekkel szemben igazságtalan.
• Nincs könnyű helyzetben, ráadásul itt van a szomszéd, akivel a különválás után nem éppen ideális viszony alakult ki. Most milyen a kapcsolatuk a Karácsonyi Gimnáziummal?
• Tudom, hogy induláskor nagy sérelmek voltak mindkét oldalon, és sok emberben ez most is benne van. Igyekeztem úgy kezdeni itt a munkát, hogy jószomszédi viszony alakuljon ki, és érzésem szerint most nem rossz a kapcsolatunk. Volt némi, talán jogos rosszallás a beiskolázás környékén, a biológia tagozat indítása kapcsán, de Petróczki igazgató úrral beszélgettünk erről, és azt ajánlottam neki, hogy osszuk el, hogy ki milyen szakterületen nyújt többet, és ha békésen „el tudunk lenni” egymás mellett, az a legjobb. Ebben maradtunk.
• Említette, hogy megtetszett a város, ezért nem költöztek át Sarkadra. Mikor ide került Gyulára, mi volt a városban az, ami megkapta?
• Debrecenből kerültünk ide, és engem az a pezsgés fogott meg, ami egész évben Gyulát jellemezte. Nyáron igazából nem lehet unatkozni, ha valaki sétálni, művelődni akar, látványosságot szeretne, azt Gyulán megkapja. Barátságosak az emberek, kellemes, tiszta a város, jól élhető a környezet. Nyilván van másik oldala is a dolognak, mert aki például a Húskombinátban dolgozott, és elvesztette a munkahelyét, lehet, hogy nem így gondolkodik, és ezt el is kell fogadni. Ezzel együtt úgy látom, hogy városként sokkal szebb és élhetőbb, mint például Békéscsaba, amely kétszer akkora, mégsem vonz annyira, nem olyan rendezett, nincs meg az a hangulata, más típusúak az emberek. Sikerült házat vennünk a belváros környékén, megtaláltuk, amit szerettünk volna, jól érezzük magunkat, jó baráti körünk alakult ki. A gyerekek ide születtek, ők már gyulaiak.
