Egy hónappal ezelőtti képzeletbeli sétánkat az akkori Szarvas, a mai Jókai utcán hagytuk abba. Most folytatjuk történelmi kalandozásunkat, és elérjük a Szent János utcát (mai Béke sugárutat), amelyet a betemetett Szent János-árok helyén alakítottak ki. Ez volt az 1734-től 1857-ig önálló közigazgatással rendelkező Németgyulát az ikertárs Magyargyulától elválasztó határvonal. Az egyesítéstől kezdve Németváros, majd 1896-tól hivatalosan Józsefváros nevet viselő településrész lakói az 1880. évi összeírás idején jórészt németek voltak. A népszámlálás szerint itt élő 2 500 lakosból német anyanyelvűnek vallotta magát 2 033 (magyarnak 385, románnak 55, szlováknak, akkori szóhasználattal tótnak 25, csehnek és szerbnek egy-egy) fő.
A németvárosi házak számozása a városrész nyugati végén 1797-ben megnyitott temető közelében, 842-es számmal kezdődött, és a városközpont felé haladva végigfutott a bal oldali mellékutcákon. Majd a Szent János és az annak folytatását képező Kulcs utcán (Béke sugárút) visszakanyarodva (mintegy hatalmas hurkot leírva), a temetői hídfőnél ért véget az 1 232-es számmal.
A Szarvas utca elején, az 1016. számú ház (a mai Jókai és Blanár utca sarkán álló, felújításra váró épület) Dubányi János orvos, felesége Hücke Viktória és öt gyermekük otthona volt. A Dubányi családot a város korabeli polgári-társas életének aktív résztvevőjeként tartották számon.
Sétánkat folytatva már látjuk a városrész életében központi szerepet betöltő Kápolna (ma Apor Vilmos) téren álló Szent József-templom tornyát.
Mielőtt a teret elérnénk, elhaladunk a 1001. számot viselő, „Máriás-háznak” nevezett épület mellett. Gazdái N. Metz József földműves és felesége, Pettner Éva. A mellettük lévő ház kapujában megpillanthatjuk azt a 19 éves ifjút, aki évek múlva a város politikai-társadalmi-gazdasági életének jelentős szereplője lesz. K. Schriffert József földbirtokán mintagazdaságot alapít, törvényhatósági bizottsági tag, majd 1905-től országgyűlési képviselő, valamint több civil szerveződés tagja, alapítója, elnöke lesz. A korabeli Híd utca ma az ő nevét viseli.
A templommal szemben álló épület (ma a Karácsonyi János Római Katolikus Gimnázium Szent Anna Kollégiuma) a városegyesítésig az elöljáróságnak adott helyet. A 985. házszámot viselő egykori városháza az összeírás idején már oktatási célokat szolgált. Ebben az épületben lakott Hermann Hugó tanító és családja, valamint Richter Rezső és Scherer Benedek, akkor még nőtlen tanítók. Kilenc év múlva (1889-ben) itt született meg Scherer Ferenc, aki hosszas és alapos kutatómunka után, 1938-ban jelentette meg két kötetben Gyula város története című kiváló monográfiáját.
A templom háta mögött lévő, 1095-ös számú épület Gyula város legismertebb szülöttének, Erkel Ferenc zeneszerző családjának adott otthont a 19. század első felében, és 1810-ben itt látta meg a napvilágot a magyar nemzeti opera megteremtője, nemzeti himnuszunk megzenésítője. Az összeírás idején Erkel szülőházában Niedermayer Antal kántor, felesége és öt gyermekük élt.
A városrész utcáit járva szinte csak német szó hallható. A gyermekek az iskolában kezdték meg a magyar nyelv tanulását, majd felnőtt korukra kétnyelvűvé váltak, amit a városi összeírás is bizonyít (a nyelvhasználat rovatban feltüntették az anyanyelv mellett beszélt egyéb nyelveket is). A németvárosiak nyelvcseréje a 19–20. század fordulóján kezdődött, és a második világháborút követően zárult le.
