Ablakok címmel nyílt kiállítás ma délután Szeverényi Mihály békéscsabai festőművész képeiből a művelődési házban. Az alkotó, vallomása szerint, már 13 évesen tudta, hogy festő lesz. A kiválasztottság érzésében egy, a jézusi szeretetet közvetítő rajztanár, Gazsy Endre erősítette meg.
Bár a vallási neveléssel átszellemített apai szigor a fodrász szakmát jelölte ki számára, Szeverényi Mihály nem engedett a személyes elhivatottság parancsából, s a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz—földrajz szakát közel harmincévesen végezte el. Tanulmányai alatt Novák András és Dér István festőművészek voltak a mesterei. A festő több művésztelep munkájában is részt vesz, valamint tagja a Békéstáji Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesületének.
A rendezvény Tóth Katalinnak, a Szent István Egyetem gyulai hallgatójának szavalatával vette kezdetét, majd Szente Béla, a Békéscsabai Kulturális Központ igazgatója nyitotta meg a kiállítást.
– Mindannyiunknak más az útja, más lépcsősorokat, más stációkat járunk be. Állunk lelkünk szárnyakkal ékes ablakában, és figyeljük az elsuhanó történéseket. Az egyik kockában légies, hajló alakok hamuszín köntösben, a másikban emlékcserepeink. Feljebb távoli dimenziók áttetsző ibolyaszínei, igéző angyalárnyak, a kövek repedésein, a magány hasadékain süvítő hallgatás, a Golgota égő üzenete, a kinyilatkoztatásban rejlő ellenállhatatlan erő, s a legszelídebb gondolat, hogy elvégeztetett. A láthatóvá váló gondolat, s a gondolkodássá váló anyagszerűség – mondta az igazgató személyes hangvételű beszédében.
