Bár Kisasszony hava tartogat még egy-két rendezvényt, bizony mégis érezhető volt, hogy utoljára gyűltünk össze ennyien a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. által szervezett szombat esti mulatságon, hogy a programsorozattal együtt a nyártól is búcsút vegyünk.
A világóra környékén minden ülő- és állóhelyet elfoglaltak már a szórakozásra vágyók, pedig még csaknem fél óra volt az utcabál kezdéséig. A lampionok csalogató fénye, a szökőkutak vízjátéka s a forró nyári éjszaka utcára szólította az embereket, kicsiket-nagyokat egyaránt. Ismerősök és egymásnak ismeretlenek elegyedtek szóba, nyaralók és helyiek egyaránt élvezték a forgatagot, ám valamennyiüket megcsapta már a közelben várakozó ősz fuvallata. Talán azért is törekedtek az estében lévő lehetőségek maradéktalan kiélvezésére, amit az utcabál pontos megkezdése is elősegített.
A négytagú Mediterrán Együttes jól tudta mi az odaillő talpalávaló, szolgáltatta is tisztességgel, igaz, a közönségnek sem kellett túl sok biztatás. Szóltak a házibuli-slágerek, egyre többen perdültek táncra kedvesükkel, a bátrabbak a színpad előtt, a szemérmesebbek valami félreesőbb helyen, de még többen voltak azok, akik mindezt csak rokonszenves szemlélőként nézték. Talán ők is csatlakoztak volna, ha nagyobb invitálást kapnak, vagyis ha a zenekar jobban él szórakoztató szerepkörével, s jobban bátorítja a közönség mulatozásra való kedvét. Ebben a kommunikációban még lehet fejlődni, de a dalokat viszonylag tisztességesen játszották, s itt, most, ennyi már szinte elégnek is bizonyult.
Az emelkedett alaphangulatot egyértelműen a négynapos ünnep adta, az apropó pedig sokak számára személyes indíttatásúvá vált, hiszen a szezon vége nem csak a nyaralóknak juttatta eszébe a csomagolást, hanem a más városokba és külföldre elszármazókat is búcsúzkodásra késztette. Zsúfoltak voltak a kávézók teraszai, s a sokáig nyitva maradt belvárosi üzletekből is szép számmal fogytak a szuvenírek. Az utcabál hangereje a helyszíntől pár méterrel távolabb már alig volt hallható, így a 22 óra után is bőven szóló zene miatt csak a közvetlen közelben lakók háboroghattak. A szökőkutak vízsugarai lejtették ismert kompozíciójú táncukat, igazán teljes fényében pompázott a város.
Minden a központtá vált világóra környékén történt, a város szívén kívül eső terület szinte néptelennek volt mondható, a várnál is csak egy elárvult sátoros árus várta álmosan, arra tévedő vásárlóit.
A sétálók szófoszlányaiból kihallható volt, hogy mindenki számára véget ért ez a nyár is, sőt, egyesek az első elsárgult és lehulló falevelet is látni vélték.
De az utcabálhoz visszatérve, jó volt látni az önfeledten szórakozó tömeget, aminek örömét a közelbe lopódzó ősz sem tudta elvenni. Játékosan pöckölte a vidáman himbálódzó lampionokat, melyek képe szép emlék marad a nyárról.
