A Gyula Tv Sorsforduló című magazinjának aktuális része Kiss Pál és kollégája egy szolgálatát mutatja be. Mindketten polgárőrök. Ez még nem is annyira különleges, az viszont annál inkább, hogy ők lettek 2011-ben az Év Polgárőr Egyesülete Békés megyében. A Sorsfordulóban kiderül, miért.
A Gyula Tv stábja délelőtt tizenegykor szállt be Kiss Pál mellé a szolgálati autóba. A polgárőr azonnal telefonált, bejelentkezett a rendőrségre. Mint mondta, ez egy ideje már szabály, de ő eddig is így csinálta. Jobb az, ha tudják az őrsön, merre járnak. Természetesen, amíg telefonált – nem több, mint fél perc –, leállította a motort, ezzel is jelezve, hogy mennyi a benzinkeretük.
Szanazug felé kanyarodva Kiss Pál elmondta, hogy ahová most a stábbal mennek, ők majd minden nap járnak, ugyanis nem csak egy családról van szó, hanem többeket is elzárt a hó. Szavainak nyomatékot adott, amikor a kombi megakadt. Természetesen adódhat a kérdés, vajon a mentőnek mennyivel van jobb motorja? Még mielőtt bárki megkérdezte volna, a két polgárőr magától mondta, hogy ide bizony a mentő sem tudna bejönni, úgyhogy jobb mindenkinek, ha nem lesz beteg. Ugyan a mentőhelikopter tíz perc alatt itt lenne Szentesről, de őket azért nem lehet csak úgy kihívni, úgyhogy marad a citromos tea – persze csak, ha a hótól el lehet menni teáért és citromért. Mire a Szabó család kisétált az útra – ez sem kis feladat –, volt idő megtárgyalni, hogy vajon mi okból költözik ki az ember ide, ahova októbertől májusig nehéz a közlekedés. Persze, kézenfekvő a válasz.
Szabó Istvánnét szinte kérdezni sem kellett, mondta magától, hogy milyen körülmények között élnek. Kiderült, a háromgenerációs, ötfős család havi 90 000 forintból él. Itt már el is dőlt a „mivel fűtenek” és „mit esznek” kérdéskör. A fűtést a polgárőrök közbenjárásával fával oldják meg, enni meg azt eszik, ami marad „hó elejéről”. Kiss Pál megsúgta a stábnak, hogy a közelmúltban hozott a saját(!) baromfiállományából két tucatot, ahogy fogalmazott, megsajnálta a családot.
A Vincze-tanyán más kép fogadta a tévéstábot: nyugodt lelkű, kiegyensúlyozott emberek. Vincze Mihály és felesége állattartásból él: marhák, sertések, aprójószág. Rózsika nénivel a beszélgetés alatt kiderült, hogy ők nem segítséget várnak a polgárőröktől, hanem együttműködést, ugyanis a család maga is segíteni szokott a tanyasiakon. Természetesen Kiss Pálék mindennap elmennek hozzájuk, és sokszor ott tudják meg, kinek mire van szüksége.
Kiss Pál elmondta, az elmúlt évtizedben annyit látott már, hogy nagyon ő már nem tud meglepődni. Fagyoskodó háromgyermekes anyuka, az éhhalál küszöbén lévő öregember stb. Munkájáért soha egyetlen fillért nem kapott és nem is várt, pedig egyedül neveli kisfiát – egy tanyán a Dobozi úton. Ahogy fogalmazott, polgárőrnek lenni hivatás és büszkeség. Kicsit mosolygott, hogy néha neki is jólesne egy kis tűzifa, de ő nem kaphat semmit, hiszen polgárőr.
