Sokak megörvendeztetésére újra Gyulára látogatott a magyar Pink Floyd- emlékzenekar, a HitRock.
A Gyulai Várszínház Kamaratermének nézőterére lépve a várt hangszerarzenál és színpadi show-kellékek mögötti kivetítőn stílszerű és egyben elszomorító képkockák emlékeztettek arra minket, hogy az „eredeti Floyd” a földi életben már biztos nem fog összeállni. (A vásznon Richard Wright tűnt föl, a korszakalkotó brit zenekar néhány éve elhunyt billentyűse.)
Hosszú intrója miatt a Shine On You Crazy Diamond jó választás volt a hangulat elindításához, hogy aztán szépen sorra kerülhessenek a kedvencek és néhány, legalábbis rádióhallgatók számára kevésbé ismert gyöngyszemek. A HitRock hiteles koncertjén természetesen feltűntek olyan egyedi megszólalású hangszerek, illetve hangok, mint az elektromos steel-gitár, a Fender stratocaster, a Hammond-orgona, egy óriási gong vagy a High Hopes című számhoz elengedhetetlen harangok, nem beszélve az elképesztő intervallumokban mozgó női vokálról. Szükség is volt rájuk, hiszen a HitRock-nak egy teljes életműből kellett csemegéznie.
A csapatnak nem volt könnyű dolga, hiszen a Pink Floyd számait technikailag még csak-csak, azonban a hangzás és a hatás szempontjából már jóval nehezebb bemutatni. Arról nem is beszélve, hogy a Pink Floyd zenekar számait valahogy nem lehet eljátszani „ugyanúgy”. Bizonyos szempontból leutánozhatatlan. Zenésznek kell lennie a talpán, aki nem görcsöl azon, hogy „szó szerint” adjon át egy dalt, hanem néhol továbbgondolja és egyedi ötletekkel tarkítja előadását. A HitRock esetében is ilyen élményben volt részünk. No, persze érezték is, hol a határ. Az Another Brick in the Wall – méltán az egyik legnépszerűbb Floyd-szám – foglalja magába talán minden idők (egyik) legjobb gitárszólóját, amelynek mindenki elméjébe beégett hangjait gyakorlott rutinnal, ellentmondást nem tűrve hangról hangra, frazírról frazírra kapta vissza a közönség.
Mindent összevetve, a HitRock nem véletlenül elismert Európában is, aminek titka igen összetett. Előadásukban egyszerre van jelen a profizmus, a lézerfényektől és füsttől gigantikus látvány, a globális hangérzet, és mindez allűrök nélküli természetes egyszerűséggel és zenei alázattal, amelyek nélkülözhetetlenek a „Floyd-hatás” elérésében.
