Erdélyben két dolog nem játék: a hó és a medve – mondta január 20-i estjén a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban Bagyinszki Zoltán, a fotográfus. Ámulatba ejtően szép tájakon járt: sziklák és havasok között, ahol természetes a vipera, a farkas, a villámlás, a jégeső, a hó és a medve.
Bagyinszki Zoltán a könyvtár Világjáró gyulaiak sorozatának második vendége volt. Előadását a gyulai Kiss Ferenc vezette be, maga is világjáró kerékpáros, aki három mezőségi dalt adott elő és kísérte énekét citerán. Dézsi János könyvtárigazgató elöljáróban elmondta, a világjárók útjai sok tanulsággal szolgálnak a hallgatóságnak. Kérdésére az est vendége sorolta, járt már Lisszabonban, Stockholmban, Szentpéterváron, Moszkvában, Dallasban és még sok más helyen. Négy könyve készült Erdélyről, a negyedik most van nyomdában. Utazott többek között hajón, léghajón, gyalog, lovas kocsin, szamárháton és szerencsére gépkocsival is.
Az esten a természeti szépségek, csodálatos épületek, templomok között vezette végig közönségét vetítettképes előadásán. Míg sokan Erdélybe a középkori látnivalókért utaznak, az est résztvevői láthatták a képeken, a több mint százéves erdélyi szecesszió jegyében milyen ámulatba ejtően szép épületeket, palotákat emeltek az egykori építészek.
Bagyinszki Zoltán járt az Erkel-leszármazott, Szőnyi Zoltán marosvásárhelyi otthonában is. A zongoraművész, karmester Erkel Ferenc egyenes ági leszármazottja, ükunokája. Erdélyben nővérével, dr. Szőnyi Judittal ketten Erkel legközelebbi egyenes ági leszármazottjai. Erkel Ferenc legidősebb fia volt Gyula, az ő lánya Erkel Sarolta és annak a lánya Henszelman Erkel Sarolta – Szőnyi Judit és Szőnyi Zoltán édesanyja. Szőnyi Zoltán otthonában igazi Erkel-kincsekre bukkant a fotográfus. Egy 250 éves dagerrotípiára Liszt Ferencről, amely Erkeltől maradt a családra. Ugyanúgy, mint a gyönyörűséges rézveretes könyv, amelyet Himnuszunk zeneszerzője, a Hunyadi László – ahogyan az akkori színháziak írták, a Hunyady László – 200. előadásakor kapott a Nemzeti Színház társulatától. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában Róth Miksa üvegfestményeinek egyike Erkel Ferencet ábrázolja. Bagyinszki Zotán itt fényképezte le Szőnyi Zoltánt, és a néző észrevehetett a két portré között hasonlóságot. Egyszer láthatnák-e az Erkel-kincseket a gyulai emlékházban? – kérdezte a fotográfus. Majd egyszer – ez olvashatta ki a marosvásárhelyi muzsikus mozdulatából.
Bagyinszki Zoltán a nagybányai Véső Ágoston festőművészhez is elvitte közönségét képein. Míg Marosvásárhelyen közel egyforma számban élnek magyarok és románok – románok egy kicsit már többen –, Nagybányán már alig több mint tíz százaléknyi a magyar. Véső Ágoston tavaly volt 80 éves, születésnapját kiállítással ünnepelték Budapesten. A Munkácsy-díjas festő a Nagybánya Tájképfestő telep vezetője. Gyulán már volt egyszer kiállítása 1982-ben. Szeretnék, ha tavasszal bemutatkozna Gyulán alkotásaival – mondta el Bagyinszki Zoltán.
