Az I. világháború, a forradalmak, végül Trianon súlyos válságba sodorta az ország gazdaságát. 1925-re stabilizálódott a gazdaság, majd néhány évre a fellendülés időszaka következett. Ezt a fellendülést törte meg az 1929 őszén kezdődő világgazdasági válság. A gazdasági válság 1929-től 1933-ig tartott. Ha átlapozzuk a Békés 1929. évi decemberi számait, képet kaphatunk arról, hogy a város lakossága hogyan élte meg a válság első esztendejét.
Az 1929. december 7-i számban vitéz Rábay Ferencné, a református Lórántffy Zsuzsanna Egylet nevében adakozásra szólított fel. Leírta, hogy ha hidegre fordul az idő, intenzívebb lesz a jótékony egyesületek munkája. Kiemelte az egyesület szerény anyagi helyzetét, ami miatt kénytelenek gyűjtőíveket kibocsátani. Kérte az embereket, hogy legyenek türelemmel azokkal szemben, akik gyűjtőívekkel a kezükben kopogtatnak az ajtókon. „Ha látnátok, hallanátok a kétségbeesett szülőket, kik rettegik a hideget, mert nincsen fa, nincs meleg ruha, nincs főtt étel – hajh, de szívesen nyúlnátok pénztárcátokba, vagy keresnétek össze ócska ruhátokat.”
A december 14-i számban a katolikus jótékony egylet, a Gyulai Szociális Misszió Társulat mondott köszönetet az egyesület Mikulás-délutánján és karácsonyi vásárán összegyűlt adományokért. Az említett két egyesület jelentős karitatív tevékenységet folytatott a városban. A Gyulai Szociális Misszió Társulat 1917-ben alakult Prohászka Ottokár püspök munkássága nyomán, a társulat létrehozásában és működésében jelentős szerepet vállalt báró Apor Vilmos apátplébános. Néhány év múlva, 1924-ban a reformátusok is követték a jó példát, megalakult a Lórántffy Zsuzsanna Református Nőegylet.
Az 1929. december 21-i lapszámban olvashatjuk a fogház karácsonyi ünnepélyének programját. A karácsonyi beszédet Apor Vilmos, a záróbeszédet Tátray Károly evangélikus lelkész tartotta. A műsorban helyet kaptak a fogház énekkarának énekei és a letartóztatottak szavalatai is.
A Békés december 25-i számába Apor Vilmos írta a vezércikket Karácsony, 1929. címmel. „Még soha ilyen komor hangulatban nem ültük a karácsonyt, mint ma” – írta Apor. Nyomor, munkanélküliség, eladósodás, forgalom nélküli üzletek, bukófélben lévő pénzintézetek árnyékolták be a karácsonyt. De voltak jobb idők is – folytatta, „amikor nem volt hiány karácsonyfadíszben, sem kalácsban, sem pazar ajándékokban”. Akkoriban sokan elpazarolták a kedvezőbb időket, akik „dúskáltak a konjunktúra hasznában, léha nemtörődömséggel élték világukat” – kritizált Apor. Mindenki, aki feljebb igyekezett, mint ahol volt, és ha már feljutott, lenézte a többit. „A kis Jézus lemondásra tanít, az igények lefokozására. Hogy el ne bízzuk magunkat a boldog napokban és el ne csüggedjünk nélkülözés idejében.” Végezetül kifejtette, hogy Jézus a reménységünk egy jobb jövőben, amikor a szenvedésben megtisztulva, „több szeretettel, kevesebb elbizakodottsággal fogunk hálát adni Isten adományaiért”.
