Az esztendő rohanó hétköznapjait kívánta megállítani a Téli alkony című előadás a Gyulai Várszínház Kamaratermében. A színpadról hazánk két, különböző talentummal megáldott nagy alakja, Binder Károly és Helyey László közös előadását hallhattuk.
Karakteres orgánumú Jászai Mari-díjas színészünk, Helyey László olykor erőteljesen, máskor bársonyosan adta elő nagynevű poétáink, Dsida Jenő, Juhász Gyula, József Attila és Ady Endre télről, a hóról és Krisztus születésének ünnepéről szóló sorait. A színész prozódiajátéka által – teljessé téve a gondolatkört – szólaltak meg ismert költemények. Nagyjaink rigmusai és dallamai – egyik így, másik úgy – de mind egyként „fújta a havat”.
Az előadás során Binder Károly Erkel Ferenc- és eMeRTon-díjas zongoraművész játéka cseppet sem kíséretként volt jelen, sőt úgy tűnt, éppen a szavak erősítették az improvizációval tűzdelt tételek érzelmi mondanivalóját. Binder Károly nem csak zongorahúrokat pengető, különleges technikája miatt tartozik a kitűnő zenészek közé. Hangulatráérzése, érzékeny zengetőpedál-használata és finom billentései által bárki könnyen átélhette a téli alkonyok meghittségét. Azt a meghittséget, amely a félelmetes sötétséget bársonypuha simogatássá változtatja és a csontig hatoló hidegérzetet a tűzhely ropogására emlékezteti. Ilyenkor a hó nem ellep, hanem inkább betakar.
Csak a téli hangulatba öltöztetett színpad asztalán pislákoló gyertyaláng jelképezte az emelkedett hangulat tünékenységét. Mert akkor mintha egy kicsit megállt volna minden. Binder Károly egyre halkuló motívumai végül már a zongora lecsukott billentyűfedelén kopogtak tovább. Fülünkben azért mégis tovább zengtek a hangok.
Az időzítés – mindenféle értelemben – isteni volt, mert az előadás után kinn stílszerűen elkezdtek szállingózni a bent említett hópihék, hogy a téli szezonban akkor először puha hermelinprémet terítsenek a városra.
