A köznapiról és a látomásról címmel mutatták be október 25-én a Gyulai Várszínház kamaratermében Benkő Nóra színművész és Balázs Barnabás hegedűművész szereplésével a Halmy György által szerkesztett-rendezett színházi estet, melyen Márai Sándor Füves könyvének 54 írását hallgathatták meg a nézők.
Az előadást Aknay János kiállítás-megnyitója előzte meg, Festő az angyalok között címmel. A Kossuth-díjas festőművész képei tökéletesen rímeltek a színpadon látottakra, az egyszerűség, a meggyőző erő és a miszticizmus volt az, ami összekötötte a kettőt – hangzott el az est utáni beszélgetésen, közönségtalálkozón, melyen a rendező és a szereplők vallottak a Máraihoz és a Füves könyvhöz fűződő viszonyukról, élményeikről.
Az előadóesten elhangzó 54 írás közül a hegedűművész nyolcat meg is zenésített, amelyeket Benkő Nóra énekelt el a színpadon. Az előadáson a zene mindvégig nagyon fontos szerepet játszott, Balázs Barnabás játéka egységet alkotott a prózával. A hegedűjáték az önmagával párbeszédet folytató, a világgal és saját magával számot vető, az élet fontos kérdéseire választ kereső én kivetülése volt.
A Füves könyvnek, mondja Halmy György, van egy belső zeneisége. Az ember reménytelenségének, védtelenségének a belső dala a kimondás által válik reményteljessé, amelyben a zene egyfajta katalizátorként működik – magyarázta a rendező a közönségtalálkozón.
A zene feszültséggel töltötte meg az előadást, ugyanakkor feloldást is jelentett. A hegedűjáték és a próza tökéletesen egészítette ki egymást, játékos dialógusuk egésszé állt össze.
A rendező által kiválogatott írások ritmikájában a hangsúly a művészet végzetszerűségét kiemelő, a köznapiban a csodát kereső énre került, aki a dolgok perspektíváját és az ember szerepét kutatja a világban.
A színházi est egyszerű bútorai és kellékei – asztal, lámpa, állótükör, fogas, gyertya és a plafonról lelógó szárított virágcsokrok – egy szobabelsőbe kalauzolták a nézőt, ahol a Benkő Nóra által megformált író töpreng az élet dolgain, és néha papírra veti a gondolatait. Ahogy Márai könyvének előszavában szerepel, nem ismeri a feltétlen igazságot, de keresi azt, „s nem röstelli, ha téved a részletekben”.
A rendező, azzal, hogy nő alakba bújtatta az író gondolatait, a szövegvilágnak és Márai gondolatiságának az érzékeny, a világ jelenségei felé megértő tapintattal forduló vonásait helyezte előtérbe, s e finom érzékenység a zene által még expresszívebbé vált. Ugyanakkor nem lett volna szükséges ténylegesen megidézni az író alakját, hiszen a Füves könyv olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek bármely korban aktuálisak.
