Tartalmas, szép előadással emlékeztek Sinka Istvánra, a felesége révén gyulai kötődésű íróra, költőre a várszínpadon. Az évezredes emberi tapasztalatokat tudó, s azokat egyszerűen kimondó nagyszalontai juhászbojtár ösztöneit követve hagyta el a pusztát, hogy hosszú, rögös útja végén elismerésre találjon, és a XX. századi magyar irodalom egyik legszuggesztívebb, Kossuth-díjjal is elismert alkotójává váljon. A bihari puszták dalnokának verseit nemrég megzenésítették, CD-t készítettek belőle, s most nálunk is bemutatták.
A „Végy karjaidra, idő” címet viselő összeállítás alkotói a prózai hangzás mellett a mozgás, zene, ének összehangolt kifejező erejével kísérlik meg bemutatni Sinka népi expresszionista, misztikus, sejtelmes, helyenként már-már szürrealista ihletettségű verseink gondolatvilágát. A Magyar Balett Színház Gödöllő és az Esztergomi Várszínház közös produkciója a műfaji meghatározások kereteit igyekszik tágítani.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a tágabb keretek a tágabb értelmezést segítik-e elő vagy épp együttes erővel próbálnak meg utat taposni e letűnt világhoz? S egyáltalán, kik olvassák ma a „bivalyosok, hajcsárok, juhászok, summások” szószólóját, s mit tud kezdeni költészetével a ma embere? Mert hiába volt mindez karnyújtásnyira, mi már nem értjük a puszta szavát, a nyárfa susogását, nekünk hiába beszél az éj. Nem látunk ki hold formálta árnyakból csodákat. Nem jelent semmit az ingovány morgása.
A békési születésű könyvkiadó, Püski Sándor azt írja róla összegyűjtött verseinek fülszövegén, hogy „Ő ennek a nehéz sorsú „alulsó Magyarország”-nak az énekese. 100-200 év múlva az ő verseiből, elbeszéléseiből és vallomásaiból jobban fel lehet idézni ezt a XX. század eleji békési-bihari magyar világot, mint bármilyen régészeti leletből vagy történelmi okmányból.”
S valóban. Horányi László tolmácsolása, Egerházi Attila koreográfiája és a rokonszenves öttagú zenekar játéka az első pillanattól kezdve maga mellé állítja a közönséget. Nincs egyetlen fölösleges hang, nincs elhagyható mozdulat, gesztus. A falra vetített képek is csak abban segítenek, hogy mielőbb értsük a parasztvilág vonalas igazságát, belőlünk fakadjon fel eleink sorsa, közvetlenül értsük szépapáink szavát. S ne csak emelt fővel vállaljuk, de büszkék is legyünk arra honnan jövünk, mik a gyökereink, s ne tévesszük szem elől, mi felé érdemes tartanunk.
Horányi László az Esztergomi Várszínház művészeti igazgatója régi vágya kelt életre ezzel az összeállítással. Már készített egyet - igaz, harminc évvel ezelőtt -, akkor még csak hallomásból ismerve e lángoló remekeket.
– Miután elolvastam a verseit, megdöbbentett az az expresszív és szürreális ábrázolásmód, ahogy a paraszti létet bemutatta. Még ma is rácsodálkozom kegyetlen-gyönyörű költői képeire. Sinka költészetét mindenkinek meg kellene ismernie. Olyan költő, aki a magyar irodalom élvonalába tartozik, mégis kevesen tudnak róla, pedig a mai, hatalomtól kiszolgáltatott ember is megváltásra találna írásaiban – mondta a rendező, ki az esten a verseket interpretálta.
Már az akkori műsort is táncbetétekkel együtt képzelték el, ám ez csak mostanra valósult meg. A koreográfia elkészítését Egerházi Attila, a Magyar Balett Színház Gödöllő vezetője vállalta magára, kinek tánca a kortárs mozdulatművészet nyelvén reflektál a költő gondolataira. – Bár Sinka elsősorban népballadákat írt, a koreográfia nem korlátozódik a néptánc formavilágára.
A megzenésítés Nagy Szabolcs, a Hobo Blues Band ex-zongoristája és a békéscsabai Pengő Csaba, a Pribojszki Mátyás Band nagybőgőse munkáját dicséri, kik a világzenei hangzásvilágra rímelő, dzsesszelemekkel bővített zenéjüket az érdekes ritmusváltásokkal teszik igazi csemegévé. A zenekar többi tagjának is érdemes megjegyezni a nevét, hiszen Molnár Dániel ütőhangszereken, - a szintén békéscsabai - Gera Attila fúvós hangszereken, Szirtes Edina pedig hegedűjátékán túl énekével is gyönyörködtette a hálás közönséget.
Tartalmas, ihletett, de leginkább áldott produkciót kapott az, ki kedd este e program mellett döntött. S nem csak a CD-ből vittek haza sokan, de az is egészen biztos, hogy Sinka István versei is új olvasókra találnak.
