A Kossuth Lajos utca 18. számú ház falán egy emléktábla hirdeti, hogy „Ebben a házban szállt meg fogolyként LÁZÁR VILMOS honvéd tábornok, aradi vértanú 1849 augusztusában.” Sajnálatos módon azonban, az Erkel Ferenc Múzeum Barátainak Egyesülete által 1989. március 15-én elhelyezett márványtábla több téves adatot is tartalmaz.
Először is Lázár Vilmos nem – a makacsul tovább élő helyi legenda ellenére sem – tartózkodott, tartózkodhatott Gyulán 1849 augusztusában. A neves hadtörténész, Hermann Róbert, valamint Dusnoki József és Németh Csaba történészek kutatásai alapján mára egyértelműen kiderült, hogy ez nem igaz. Lázár ugyanis nem az oroszok, hanem az osztrákok előtt tette le a fegyvert, és nem Gyulán, hanem a Karánsebes melletti Kavarnán, 1849. augusztus 19-én. Ő maga így emlékezett meg erről a naplójában: „Felvirradt az augusztus hó 19-e… Arcvéd nélkül mentünk az előőrsökig, fegyvereinket letettük, és Kavarnáig kísértettünk, ahol magamat báró Simbschen tábornoknak bemutattam.” A megadás és fegyverletétel után pedig „egyenes út vezetett” az aradi várbörtönbe.
A másik elírás az emléktáblán magának a vértanúnak a katonai rendfokozata. Lázár Vilmos ugyanis soha nem volt tábornok, hanem „csak” ezredes, aki ezen kinevezését is csupán a szabadságharc legvégén, augusztus 12-én kapta kézhez.
Végezetül meg kell említenünk még egy kevéssé ismert tényt. Nevezetesen azt, hogy Lázár Vilmosnak – annak ellenére, hogy nem Gyulán tette le a fegyvert – mégis van némi köze Békés vármegyéhez. Szüleinek, Szkárosi Lázár Pál huszár főhadnagynak és Szilvinyi Annának az 1817. január 23-án kelt házassági anyakönyvi bejegyzéséből – amely a bécsi hadilevéltárban, a Kriegsarchivban található – ugyanis az derült ki, hogy az apai nagyapja, idősebb Lázár Pál nyugalmazott kapitány Békés vármegye táblabírája volt, nagyanyját pedig Gyulay Máriának hívták.
