Kiállítással szeretne adózni Gyula városa a lassan 50 éve megszűnt kisvasút emlékének. Sós Imre önkormányzati civil referens kezdeményezése mellé állt dr. Görgényi Ernő polgármester és Dézsi János, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója. Sajtótájékoztató keretében hirdették meg a szervezők a gyűjtési felhívásukat, miszerint november 20-áig várják a kisvasúthoz köthető fotókat, dokumentumokat, tárgyi emlékeket. A kiállítás várhatóan december 13-ától január végéig tekinthető majd meg a Mogyoróssy könyvtárban.
Dr. Görgényi Ernő hangsúlyozta, mindenképpen fel kell tárnunk és közkinccsé kell tennünk a múlt emlékeit, hiszen például a kisvasút is olyan történelmi része városunknak, amit az idősebb generáció máig felemleget.
– A kisvasút a városkép egyik meghatározó eleme volt a huszadik század első felében, sokaknak vannak hozzá fűződő személyes emlékei. A helyi történelemnek, a város múltjának olyan eleme, melyet jó lenne megismertetni azokkal is, akiknek már a szülei sem utazhattak vele. Fontos, hogy a fiatalok közelebb kerülhessenek a város múltjához, annak olyan elemeihez is, melyekkel kapcsolatban viszonylag kevés tárgyi emlék maradt fent. Szerencsére vannak olyan lakói városunknak, akik időt és energiát nem kímélve kutatják Gyula múltját, mintegy darabokat keresve ez által a helyi történelem kirakós játékához, segítséget nyújtva ezzel a helyi identitástudat erősítéséhez. Hasonló elképzelések miatt indult el a www.gyulaanno.hu internetes oldalunk is.
Az 1894-ben gróf Almásy Kálmán által alapított kisvasút 8,2 km nyomvonalon eleinte lóvontatású volt, majd gőzüzemű lett. 1906-ban a kisvasutat a Gyulavidéki HÉV váltotta fel, nyomtávját 600 mm-ről 760 mm-re szélesítették. Miután 1901-ben kiderült, hogy nem valósulhat meg a Gyula–Nagyzerénd műút megépítése, felmerült az ötlet, hogy építsék tovább a vasútvonalat Barakonyig. Végül széles körű összefogással megindult a fejlesztés, és Simonyifalváig építették ki a vonalat. 1906. december 11-ére készült el a 42 km-esre bővült vasútvonal. Másnap megkezdődött az áru- és személyszállítás, havonta több ezer utas használta. 1914-ben hat iparvágány kapcsolódott a nyomvonalhoz. Miután 1919.április 24-én Simonyifalvát elérte a román hadsereg, majd 25-én bevonultak Gyulára, a vasút leállt. A trianoni események miatt a gyulai kisvasút vonalhálózatának 65%-a, járműállományának 80%-a veszett el, 1921-re mindössze 15 km-nyi pályaszakasz maradt.
Ezután a teherforgalmat kizárólagosan az Almásy-uradalom adta, 1924-ben felbontották a romániai szakaszt, 1925-ben a MÁV lemondott a használatról, és Almásy Dénes bérleményébe került.
1926 és 1944 között újra lóvontatású szerelvények járták Gyula utcáit, ám a lóvontatású üzemeltetést veszélyesnek minősítették és gőz- és motorhajtású mozdonyokat használtak tovább.
1944-ben a vasút leállt a szovjet hadsereg bevonulása miatt. 1947-ben merült fel, hogy újraindítsák, de ehhez fel kellett újítani az Élővíz-csatornán átívelő hidat. Ez, valamint a pálya felújítása 1948-ra valósult meg. 1949-ben államosították, majd gazdasági vasútként funkcionált tovább. A kisvasút 1961. december 31-én indult utolsó útjára. Megszüntetését azzal indokolták, hogy zavarta az intézményeket, azaz a kórházat, bíróságot, iskolát. Ez az indok nem bizonyult igaznak, hiszen olyan nagy személyforgalmat bonyolított, hogy inkább a bővítés lett volna indokolt.
