Jó reggelt kívánok! – köszön vagy veszi fel a telefont a napszaktól függetlenül Hőgyes Elek. Ugyanúgy intézkedik, szervez, mint ahogy bohóckodik, lazán és játékos mosollyal az arcán, szójátékokkal halmozva el társaságát. Miközben a szemében mégis ott az odafigyelés és a komolyság. Akár dobosként a színpadon, akár rendezvényszervezőként, színpadmesterként, esetleg udvari bolondként a művelődési házban, a várkertben, szabadtéri koncerteken vagy a számítógép előtt programozás közben. Nyegleség mögé rejtett precizitással. A törzshelyén, egy Béke sugárúti sörözőben kvaterkáztunk…
• A felsoroltak közül melyik pályád indult el legkorábban?
• Az informatikai. Elsős koromban kaptam egy Commodore 16-ost, és amikor már nagyjából tudtam írni, olvasni, számolni, elvittek a szüleim id. Galbáts Déneshez, akinek nagyon sok szerepe volt abban, hogy életem részévé váljon az informatika. Mondhatni, szellemi atyám volt, nyilván nem véletlen, hogy később az Erkel gimiben tanultam tovább. Nagyon közel álltak hozzám a különböző programnyelvek és az analitikus gondolkodás, sokat is foglalkoztam a számítógépekkel, így nem meglepő, hogy elég jól boldogultam velük. Kisebb programokat is írtam magam szórakoztatására, és már XT-s gépen dolgozhattam. Harmadikos gimnazistaként már tanársegédként helyettesítettem az informatikatanárt. Akkoriban egy 386DX-em volt… Ezután rendesen belemelegedett. Elindult a programozó-beszéd, basic, C++, delphi, assembly programnyelveken özönlöttek a számok, kódok, angol nyelvű parancsok… (Mosolygó bólogatásomból hamar rájött, hogy már régen elveszítettem a fonalat…)
Várjá’ már, van egy jó viccem! Ezt érteni fogod. Fizikus vicc. Newton, Kepler és Pascal bújócskáznak. Kepler a hunyó. Pascal elbújik, Newton pedig arrébb megy, és a földre rajzol 1 darab 1 méterszer 1 méteres négyzetet, majd beleáll. Kepler számol, majd megfordul, és meglátja Newtont. – Newton, megtaláltalak! Erre Newton: – Nem, te nem engem találtál meg, mert 1 Newton 1 négyzetméteren az 1 pascal. Te Pascalt találtad meg!
• Azt hiszem, nem kérdés, hogy a középiskola után is az informatika irányba indultál el…
• Igen, utána négy évig oktattam felnőtteket középfokú szoftverüzemeltetői tanfolyamon a 2F iskolában, és egy évet a fővárosban is dolgoztam, ahol egy épületnyi, komplex cég rendszergazdája voltam. Most hogy így végiggondolom, gyakorlatilag együtt nőttem fel az informatikával. Még nemrégen az volt, hogy karakterenként be kellett gépelni egy játékot, ma meg egy teljes alkalmazást átküldök a neten egy pillanat alatt, akár a világ másik oldalára. A számítógép a legintelligensebb idióta. Azt csinálja, amit te mondasz, de ha te azt mondod neki, töröljön le mindent, le fog törölni mindent…
• A zenéléssel édesapád révén kerültél kapcsolatba? Hiszen ő is dobosként kezdte…
• Biztosan nem véletlen, hogy pont a dobok érdekeltek. Akkoriban jóapám a Lélu zenekarban zenélt, így a szüleim jól ismerték ezt a fajta éjszakázós, rendszertelen és bizonytalan életvitelt. Éppen ezért a szüleim soha nem akarták, hogy zenész legyek. Egy ideig sikerült is nekik visszatartaniuk, míg- nem egyszer kész tények elé állítottam őket. Tizenhat évesen, az első alkalmi munkáim fizetéséből kinéztem magamnak egy Premier dobfelszerelést, amit ki is kifizettem, majd otthon csak annyit mondtam: vettem egy dobcuccot, el kéne ugrani érte. Az első banda, amiben doboltam – ahogy az lenni szokott – egy sulizenekar volt, és a Superstarock névre hallgatott. Az elmúlt majd két évtizedben aztán sok gyulai együttesben megfordultam. Megpróbálom időrendben mondani… A „Négy férfi egy esettel” megnyertük ’97-ben az EDÜ-t, ahol Szabó Eszti meg én különdíjat is kaptunk. Antovszki Tomival játszottunk a Lightszban, majd jött a RES, majd az Álomhatár zenekarok. Majd egy-két éves szünet után jött a Ginsonic, amivel két egymás utáni évben is a legjobb ötben végeztünk az országos Rolling Rock tehetségkutatón. Majd jött a Jaffa, amivel szintén országos sikereket is elértünk, például bejutottunk a Csillag születik című tévés műsorba is. Jelenleg a MaradaVadban dobolok. Kicsit irigylem azokat a zenészeket, akiknek ennyi idő alatt csak egy-két zenekaruk volt – például az örök kedvenc zenekarom tagjait – a Queent, de ez van, nekem így alakult…
• Ha jól tudom, a zenélés kapcsán lettél művelődésszervező.
• Amikor még a RESben játszottam, kitaláltuk, hogy ajándékgyűjtő koncertet fogunk csinálni a B épületben. Megkerestem a „művházat”, mire ők igent mondtak. (Egyébként ekkor alapítottuk meg a Gyulai Amatőr Zenészek Érdekvédelmi Egyesületet, amelynek az alelnöke voltam.) Később éppen akivel korábban egyeztettem, felmondott, és engem kérdeztek meg, mi lenne, ha a gépeiket gatyába ráznám, meg hiányzott egy ifjúsági irodás szervező is. Ekkor már több cégnek és intézménynek is a külsős „rendszergarázdája” voltam. Igent mondtam.
• Ahogy ismerlek, tele voltál ötletekkel.
• Na ja. A következő évben megcsináltam a Gyulai Diáknapokat, a GyuDin-t, ahol elsőként lett diákpolgármestere városunknak. Aztán bővítettük a diáknapokat a 24 órás vetélkedővel, ami a mai napig is nagy siker a középiskolások körében. Ez egy ügyességi, kreatív vetélkedő, kis sporttal, amiben fontos a széles látókör, az intelligencia meg ilyenek. Aztán – amíg el nem mentem Pestre – a rendezvényeinken színpadmesterkedtem, később több magánrendezvényre is felkértek, például két évig a böllérnapot én rendeztem. Később, a most is működő Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodát, aminek a vezetője vagyok, a mostani alpolgármesterrel, Alt Norbival és az akkori testület segítségével hoztuk össze.
• Ha itt minden működött, akkor hogy kerültél fel Pestre?
• Jött egy lehetőség: felkértek egy fővárosi 24 cégcsoportos holding céghez rendszergazdának, természetesen a fizetés többszöröséért, mint Gyulán. Ezen kívül az akkori menyasszonyom is ott dolgozott, így nem volt kérdéses, hogy elvállalom-e. Jó volt fent…
• Akkor hogyhogy visszajöttél?
• Gyulán természetesen sokkal több barátom, ismerősöm van, mint fenn. Jött a szakítás, nekem meg nem volt már maradásom. Hazajöttem sebeimet nyalogatni. A művházban örültek a visszatérésemnek, így onnan folytattam, ahol abbahagytam. „Bűvelődésszervezőként”, mert bűvészet megcsinálni egy-egy rendezvényt ilyen kevés pénzből…
• És hogyan lettél képviselőjelölt?
• Körülbelül hat éve keresett meg Durkó Karcsi, hogy nem akarok-e csatlakozni a Gyulai Városbarátokhoz, és a választásokon képviselőjelöltként indulni. Mivel a pártmentességet hangsúlyozták, szimpatikus volt, így elvállaltam. Végül az akkori választáson harmadikként futottam be a belvárosi 1-es körzetben. Az utána következő négy évben aktívan segítettem a városbarátok munkáját mint elnökségi tag. Aztán tavaly is indultam a képviselő-választásokon, ezúttal a 4-es számú körzetben. Második lettem, de nem éltem meg sikertelennek a választásokat. Sok szavazatot kaptam, és ha nem is jutottam be, sokban részese voltam, hogy a listáról két emberünk is bejuthatott. Örülök, hogy kiderült a választásokon, hogy a Városbarátok a legerősebb civil szervezet Gyulán, és sokan szeretik és elismerik munkánkat.
• Min fáradozol mostanában?
• Zenészként a Marada-Vaddal szeretnénk a fellépéseinket tovább bővíteni, sőt színesíteni is, most például egy zenés színházi előadáson dolgozunk. Mint az ifjúsági iroda vezetője természetesen továbbra is foglalkoztat a gyulai fiatalság sorsa. Szükség lesz majd egy sok-sok infóval, bulibeszámolókkal és hírekkel rendelkező gyulai ifjúsági internetes portál felépítésére. Az első számú terv azonban egy olyan ifjúsági közösségi tér kialakítása Gyulán, ahol a fiatalok minden olyan kulturális dolgot megtalálnak, amire kíváncsiak, legyen szó koncertről, színházi előadásról, kortárs kiállításról, filmekről és vetélkedőkről.
• Gondolom, többek között ezért szervezted meg a Gyulai Zenekarok Találkozóját is. De miért pont Dénesmajorban?
• Igen, ez többek között egy demonstráció is volt, amely bemutatta, Gyulán mennyi tehetséges és kiváló zenekar működik, és annyira jól sikerült a buli, hogy garantáltan lesz folytatása. A dénesmajori helyszín ötlete onnan jött, hogy a nagy városi összevonások óta a művelődési házhoz tartozik a dénesi közösségi ház is, amelynek én kaptam meg a szervezői feladatait. Így számomra teljesen egyértelmű volt, hogy az első Gyulai Zenekarok Találkozóját oda vigyem. Fontosnak tartom, hogy a közigazgatásilag Gyulához tartozó ottani emberek is kapjanak a város sokszínű kultúrájából, arról nem is beszélve, hogy Dénesmajor ideális helyszín hasonló események megrendezésére, ahol senkit nem zavar az esetleges hangoskodás. És ezzel nincs vége! Szervezni fogunk ott egy sportnapot is, de ez még a jövő zenéje. Annyit viszont mondhatok, hogy igazán egyedi és vicces lesz!
• Gondoltam, hisz te szervezed!
