Gyula város ezredforduló előtti évtizedeinek kulturális, közösségi és jogászi közvéleménye – és persze családjának élő tajgai – úgy emlékeznek dr. Márai Györgyre, a mindenki Gyuri bácsijára, hogy egy közvetlen, csupa szív és mindenkinek (még bírói munkájában is!) fenntartások nélkül segítő, kiváló, nagy műveltségű szakember, családfő és lokálpatrióta volt – a (régi) gyulai polgár megtestesítője.
Eredményekben, az írói munkásságában és a zeneművészetben gazdag életének 83 évéből (született 1908. április 20-án, Békésen – meghalt 1991. szeptember 19-én, Gyulán) csak az egyetemi és a kezdő jogászi-bírói időszak másfél évtizedére volt távol Gyulától, tehát gyermekkora és alkotó teljes életkora ezer szállal a városhoz kötötte.
A dr. Márai György munkásságáról szóló megemlékezések és a személyes élmények kiemelkedő és fontos tevékenységekre hívják fel a figyelmet, mint pl. a Gyulai Hírlap kultúrrovatának társadalmi meghatározója, és krónikásként 1961-től közel 15 évig számtalan gyulai és országos művészeti esemény élménye és kiváló személyiségek sora került közel az olvasóhoz, valamint a Békési Életben 20 évig jelentek meg terjedelmes és elemző írásai a régió kulturális és gazdasági hagyományairól és értékeiről. Több nagy ívű helytörténeti tanulmány is megszületett az 1970-es és 1980-as években (sajnos kéziratként is maradt!?), mint pl. a gyulai zenészek, a zeneiskola, a néptáncmozgalom és az énekkar története, de gyűjtött anyagot a húsiparról, a mezőgazdasági szövetkezetekről is.
Ebből a sorból is kiemelkedik az Erkel Ferenc Társaságban végzett maradandó munkássága, amelyért 1991-ben elnyerte a társaság díszoklevelét, és élete végéig a tiszteletbeli elnöki címet is viselhette, valamint társszerzője volt az „Erkel család krónikája” című, korszakos jelentőségű könyvnek.
Mindezek mellett azonban nem nagyon hallott a közvélemény Gyuri bácsi hétköznapi, de igen nagyszerű tetteiről, amelyek az igazi emberi megnyilvánulásait jellemezték. Ilyen volt pl. a Gyulai Várszínház elindulásának önzetlen segítése 1963-tól, amibe beletartozott, hogy az első években a várfokról messze hangzó tárogatószólója nyitotta meg az eseményeket, vagy a kitartó szervezőmunka, amit a Hanusz-féle fúvószenekar vagy a Kertész Lajos vezette városi énekkar érdekében kifejtett.
Az Ő életében nem volt szabad beszélni arról, hogy miképpen mutatott példát járási és megyei bíróként – néhány más gyulai ügyvédhez és bíróhoz hasonlóan – a diktatúra ellenére emberségből és együttérzésből.
Egy igazi gyulai polgár volt dr. Márai György. Emlékét megőrizzük!
Dr. Márai Géza és családja (Gödöllő)
