A Várszínház nyári programsorozatának végéig, azaz augusztus 9-ig látható az a kiállítás, mely „Színház az egész világ” címmel, neves fotóművészek felvételeivel várja látogatóit a Kamarateremben.
A Shakespeare Fesztiválhoz kötődő kiállítás egyik része az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet támogatásával jött létre, Nyírő Edit (OSZMI) válogatásában. Bő kétszáz év Shakespeare-előadásaiba tekinthetünk be általuk, a XIX. század közepétől napjainkig. Emlékezetünkből kitörölhetetlen legendás alakítások – Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva – elevenednek meg, míg más képeken olyan réges-régi, nagyszerű pillanatok örökítődtek meg, melyeket a ma élők már csak ezeken a fotókon láthatnak. A bemutató másik részének darabjai a halhatatlan drámák jelenkori bemutatóin készültek. Köztük több felvétel a gyulai Kiss Zoltán és Rusznyák Csaba (lapunk munkatársa) fotóművészek munkája.
A kiállítás megnyitóján a lenyűgöző fotókhoz Vidnyánszky Attila rendező, igazgató, a gyulai Shakespeare Fesztivál Grémiumának tagja társította gondolatait. Megnyitójában kiemelte: – Annyira szerves része már a színházcsinálásnak a színházi fotózás, hogy nincs is bemutató nélküle. Egészen különleges az, hogy ha videofelvételeket készítünk az előadásokról, állandó hiányérzete van az embernek. Azt érezzük, hogy valami nagyon-nagyon fontos, valami lényeges eltűnik. Hiába a több kamerás utóvágás, ha az ember archivál, mégis a fotókhoz nyúl. A fotósok számára nyilván régen megfogalmazódott igazság, számomra tegnap vált azzá, ezeket a felvételeket nézegetve, hogy ahogy a cseppben a tenger, úgy van benne a fotóban egy egész színházi előadás. Benne van egy rendezői koncepció, egy filozófia, amivel a darabot a színpadra vitte vagy egy színészi alakítás lényege. Egészen különös módon, s nincs hiányérzete az embernek. Természetesen nagyra értékelem a 150 évvel ezelőtti, beállított képeket is, de én személy szerint azokat szeretem igazán, amiken az előadás megismételhetetlen pillanatait kapja el a fotózó. Fantasztikus színészi teljesítmények vannak egy századmásodpercben rögzítve – a megfoghatatlan, a szent, ihletett állapot, amely leírhatatlan, megmagyarázhatatlan és a színészi létezés nagy-nagy csodája. Ettől fantasztikus a színházi fotózás – összegezte Vidnyánszky Attila, kifejezve abbéli örömét is, hogy a saját rendezéseinek felvételeivel is szembenézhetett. Mint mondta, egy ideje Gyulán van a nyár legfontosabb színházi eseménye Magyarországon, aminek ez a kiállítás is fontos színfoltja.
