„Mondják, hogy a Herkulesfürdőnek igen szép tájéka van, nagyszerű vízesési, pompás meleg fürdője és hideg uszodája, kirándulási helyeit is dicsérik, igaz-e vagy sem, nem lehessen tudni, mert mi – jegyezte le Mikszáth Kálmán 1881-ben egy baráti társasággal Krassó-Szörény megyébe tett kirándulásról – nem láttuk.” Megcsodálta viszont a Cserna-völgyet jó néhány értelmiségi és tisztviselőcsalád, s a kereskedő és iparos famíliák is szívesen időztek a környéken. Az üdülő népszerűvé válásához nagyban hozzájárult Erzsébet királyné 1887. tavaszi itt-tartózkodása, és Ferenc József millennium évében – a Vaskapu ünnepélyes megnyitása alkalmából – a környékre tett látogatása. Igazán közkedvelt 1890–1892-re lett a vidék, ekkoriban a magyarországi üdülőhelyek közül Herkulesfürdőn fordult meg a legtöbb vendég, valamivel több, mint 7 000 nyaraló.
A fürdőkalauzoknak, illusztrált prospektusoknak, valamint az országos és helyi lapokban közzétett hirdetéseknek köszönhetően Herkulesfürdőt igen frekventált pihenő- és gyógyhelyként tartották számon. A tehetősebb gyulai polgárcsaládok is szívesen töltötték a nyári hónapokat az itteni fürdőben. A Kliment, Ladics vagy a Rombay família több generációja visszatérő vendégnek számított, forgalmasabb szállodákban, esetleg kisebb panziókban szálltak meg. Úti élményeikről, a fürdő nyújtotta kényelemről, a környék felfedezéséről szebbnél szebb képeslapokon számoltak be az otthon maradt családtagoknak. Kliment Gyuláné 1905-ben orvosi utasításra használta a magas kén- és sótartalmú – fürdő- és ivókúrára egyaránt alkalmas – herkulesfürdői természetes meleg forrásvizet, amitől az őt régóta kínzó csúzos, köszvényes tünetek enyhülését remélte. A gyógyvíz emellett isiász, különféle csontbetegségek, vérszegénység és női bántalmak ellen ugyancsak hatásosnak bizonyult. A fürdőorvos felügyelete mellett masszázst, svéd gyógytornát vagy a korszerű villamos kezelést is igénybe vehették a gyógyulni, regenerálódni vágyó betegek.
A fürdőzés után a vendégek kényelmes sétányokon barangolták be az erdőkkel övezett völgyet, élvezték a friss levegőn töltött időt, s hallgatták a zuhatagokban aláomló Cserna morajlását. A gyalogösvényeket lomberdők, ezüstös hársak, gesztenye- és bükkfák, fa magasságúra nőtt mogyoróbokrok szegélyezték. A meredek hegyoldalakon könnyű szerpentinutak vezettek fel a Coronini-magaslatra, a Széchenyi-rétre, a Hétforráshoz, a Rablóbarlanghoz. A Domogled 1 106 méteres magasságával nyűgözte le a szemlélőt, míg az Izzasztóbarlang mészkő tölcséréből 57 °C-os gőzök törtek elő félelmetes robajlással. Odafentről elragadó kilátás nyílt a fürdőlétesítményekre, a díszes villasorra: a reneszánsz stílusú Szapáry-fürdő kupolája elsőként tűnt szembe, de jól látszott a Ferenc József- és a Rudolf-udvar vagy a Herkules tér nyüzsgése is.
Az utazók a kellemes, pihentető herkulesfürdői hetek élményeit a Gyulára címzett és gondosan megőrzött képes levelezőlapok átlapozásával idézték fel, s bizonyára gyakran dúdolgatták a promenádokon felcsendülő elmaradhatatlan zeneszám, a Herkulesfürdői emlék dallamsorát.
