A negyvenhat évvel ezelőtt felállított szobor nem egyszerűen csak szobor volt, hanem a szocializmus megszilárdulását és végérvényességét hirdető diadalalak, amelynek elmozdítása évtizedekig még gondolatfoszlányokban sem jelent meg.
A gyulai pártbizottság és a városi tanács a társadalmi szervekkel karöltve 1961 júniusában Lenin köztéri megörökítését tervezte. A szobor a felvonulások, tömeggyűlések színhelyéül szolgáló téren került volna felállításra, mellyel egyidőben tervezték e terület nevének megváltoztatását is. A távlati városfejlesztési tervben megjelölték, hogy a Kossuth tér közvetlen szomszédságában egy új tér nyitására kerülne sor, s ennek neve Lenin tér lenne, nevét az itt elhelyezésre kerülő szoborról kapja. Ezek a tárgyalások 1961 augusztusában folytak, azonban a megvalósulás több mint négy évet váratott magára. A szobrot 1965-ben Marton László (később Kossuth-díjas) szobrászművész mintázta meg. A Lenin tér elnevezés helyett Április 4. térnek keresztelték az „új” teret. Marton László Lenin-figuráját a Képző- és Iparművészeti lektorátus „vizsgáztatta” s azt tanácsolta, hogy a művész „csendesítse a kabát-drapéria kissé patetikus lendületét”. Az apróbb javítások után engedélyezték a szoborminta gipszbe öntését. A nagyméretű bronzalkotás kőtalapzatát Azbej Sándor építész tervezte haraszti mészkőből. Ennek kivitelezése, szállítással és a szobor felállításának költségével együtt 55.999 forint volt, amely összeg a városi tanácsot terhelte. A monumentális alkotás (a mai Karácsonyi Gimnázium előtt) a nép ajkán „Lenin-gödörként” emlegetett téren került elhelyezésre, s a szoborleleplezési ünnepség 1965. november 7-én a délelőtti órákban zajlott. Az MSZMP Városi Bizottságának vezetési iratai a következőkről számoltak be az ünnepség kapcsán: „…ilyen szép november 7-i ünnepség még nem volt. A szobor jobb, mint a pesti. Az ünnepség felemelő volt, jól sikerült. A katonai paradé is impozáns volt...”
A szobor felavatása, s a november 7-i ünnepség nagy tömegeket vonzott (jóllehet sok esetben a részvétel kötelező volt): „az ifjak, az idősebb nemzedék, a munkásőrök, katonák gyűrűjében kimagaslott Lenin most felállított szobra.” Bodor Tibor kiváló versmondó, a Nemzeti Színház tagja pátoszemelő beszédet tartott, „ajkáról Majakovszkij Lenin eposzából buggyantak a szavak…” – olvashatjuk a Gyulai Hírlap november 9-i számában. Ezen az emelkedett napon a járási és a városi munkásőregység felvette a Kun Béla nevet, s hímzett zászlót adományozott számukra a Gyulai Harisnyagyár kollektívája. Az ünnepi beszédet Klaukó Mátyás, a megyei pártbizottság első titkára mondta, melyben kiemelte, hogy ezúttal Békésben az első köztéri Lenin-szobrot üdvözölhetjük.
A szocialista kultusz szobra 1990 áprilisában került ismét az érdeklődés középpontjába. A Takács Lőrinc vezette testület szótöbbséggel döntött a Lenin-szobor sorsáról: elhatározták, hogy április 30-ig kell leemelni talapzatáról a hőst, „aki először üdvözölte a nagy október példáját követő Magyar Tanácsköztársaságot”, s ezután át kell adni a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának letéti megőrzésre. A Gyulai Hírlap 1991. május 31-i számában Kárpáti Elemér cikkében azt írta, hogy KATO típusú munkagéppel emelték le a bronz Lenint emelvényéről, amely munkára a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat kapott megbízást. Ma a Hicu telepi úton a Közüzemi Vállalat őrizetében pihen a nagy bronzóriás.
