– A könyvben nem törekszem arra, hogy leírjam, mit látnak a turisták. Másra törekedtem: hogy megmutassam ennek a városnak a lelkét. Ez a könyv a városszeretet könyve – mondta el június 21-én este a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban a nagy érdeklődéssel kísért könyvbemutatón dr. Árpási Zoltán, a Gyula könyv szerzője.
A könyvbemutatót vezető dr. Havassy Péter, a könyv egyik lektora feltette a „Miért írta meg?” kérdést is. A szerző elmondta, néhány éve a kezébe került Török András Nagy Budapest című könyve, amelynek lenyűgözte a stílusa. Azután, két éve, leendő veje arra kérte, hogy az esküvőre érkező vendégeknek állítson össze valamit, amit érdemes megnézni. Így kezdődött. Az eredeti gondolat szerint Nagy Gyula könyv lett volna a címe, ám félő volt, a kötet iránt érdeklődők személyre gondolnak... Most, a könyv megjelenése után talán már elhiszik a helybeliek, hogy ő gyulai – jegyezte meg a szerző. A Szent István utca 67.-ben állt anyai nagyapja szülőháza, a sarki Rózsika-villa azonban kimaradt a kötetből. Árpási Zoltán Győrben érettségizett, a gödöllői egyetemen végzett, és 1979-ben tért vissza Gyulára. Öt évig vezette a megyei lapkiadót, 1985-től a megyei lap főszerkesztője volt, és egy év megszakítástól eltekintve – ez az év 1990–1991-ben volt – 2006-ig állt a Békés Megyei Hírlap élén. Ekkor a megyei lapok közös tulajdonosa a Somogy Megyei Napilap élére állította, tavaly júliusig volt a főszerkesztője. Véleménye szerint a gyulaiak lokálpatriotizmusa egymásra rakva építette fel a várost. Ez a könyv a városszeretet könyve, ezért nem olvashatók benne olyan leírások, mint az útikalauzokban. Például a Százéves cukrászda elképzelhetetlen Simonyi Imre nélkül és Gyula is Apor Vilmos neve nélkül. Nélkülük ez a város nem lenne az, ami – fejtegette a szerző.
Dr. Goda Péter, a könyv másik lektora hangsúlyozta, ebben a könyvben olyan kérdéseket tett helyre a szerző, ami szakmailag pontos, ám idáig nem jutott el a közvéleményhez. A vízügyi szakember példaként említette Gyula 1566-os ostromát. A császár elrendelte Szulejmán szultán lehetséges útvonalaiba eső Gyula és Szigetvár megerősítését. Mindkét várat az a Kerecsényi László erősítette meg, aki Gyula várkapitánya lett. Gyula védhetőbb volt folyói miatt. A törökök azonban máig kideríthetetlen módon, rövid idő alatt lecsapolták a vizeket. Gyula elvesztette folyóit az osztrák vízszabályozással. E nélkül most a Körösök medrében ülnénk – jegyezte meg dr. Goda Péter, aki vitatta a város második Velencének nevezése jogosságát. A vizekkel darabolt területen ugyanis alig lehetett élni a bogaraktól.
Dr. Havassy Pétertől hasonló érdekességeket tudtunk meg. Másfél éve Damaszkuszból olyan dokumentumhoz jutottak, amely Gyulát ábrázolja, és a török szöveg a tó, a víz várát említi. Jelenlegi ismereteink szerint Gyulát 1313-ban említik először. Sokáig az 1214-es első említés tartotta magát, ám kiderült, ez az oklevél hamis.
Kállai Júlia, a könyv tervezője gyakorlati célú oldalvonalazásról beszélt. A városban sétáló ember, ha valami számára különösen érdekfeszítőt lát, élményét rögtön a könyv lapjaira írhassa, ne kelljen külön papírt elővennie.
Árpási Zoltán terveiről elmondta, a könyv vízválasztó, ha lesz iránta érdeklődés és elegendő érdeklődés, akkor érdemes lesz hozzáfogni a második kötethez, de az asztalfióknak írni minek?
Elmondta, szeretné megírni a Gyulai Húskombinát privatizációjának botrányos történetét, a nem művészettörténeti szempontú Kohán-monográfiához összegyűlt az anyag, és találkozók alkalmával, egy-egy sör mellett sok olyan történetet elmondtak neki a gyulaiak, amely kiegészíthetné a mostani kötetet. Dézsi János, a könyvtár megbízott igazgatója szerint a könyv olyan, mintha általa egy jó barát vezetne kézen fogva át a városon.
