
Gyula történetének két nagy korszaka van, egyik a vár építésével kezdődik, a másik a 19. század, a dualizmus, a felzárkózás kora – mondta június 2-án este az Ünnepi Könyvhét első könyvbemutatóján dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban.
A levéltár szerzőcsapata két könyvben is foglalkozik a második nagy korszakkal: a Kisvárosi polgárok forráskötete és az Egy gyulai polgárcsalád világa című tanulmánykötet a Ladicsokról egyaránt a helyi polgárságról, érdekes, színes életükről szól. Milyen is volt egy módos gyulai polgárcsalád hétköznapi élete? A szerzők egyike, Bódán Zsolt muzeológus például Ladics Lászlóné Kliment Margit 1901. évi háztartási naplóját vette nagyító alá. Kiderül belőle, a család ,,nagy lábon” élt, a feleség dolga volt a háztartás zökkenőmentes működésének biztosítása. Négy cseléd dolgozott a keze alá: volt szakácsnő, szobalány, bejárónő, dada. A háztartási naplóból az is kiderül, ki mennyiért dolgozott a Ladicsoknál, de a napló árulkodik a bensőségesebb emberi viszonyokról is. A háztartási kiadások nagyobb részét élelmezésre fordították, asztalukon mindig volt hús, pénteken is. Érdekesség, hogy a leggyakoribb bejegyzés a kifli beszerzéséről szólt – mondta el Bódán Zsolt. Kereskényiné Cseh Edit a közjegyzői okiratokról, mint a korrajz hiteles dokumentumairól, szólt. Házassági szerződéseket vagyonosabb rétegek kötöttek. Ezek tételesen tájékoztatnak arról, hogy a feleség mennyi pénzt és milyen ,,stafírungot” visz a házasságba. Leltárba került az ócska hordó is – derült ki például Farkas Zsigmond uradalmi számtartó és Erkel Terézia gyulai lakosok 1876-ban kelt házassági szerződéséből. Ezekből a vagyonátruházási szerződésekből kibontakozik a polgári életforma.
Házasságkötésekről, mint társasági eseményekről, rendre beszámolt a Békés című lap. Megtudjuk a cikkekből, hogy ki milyen ruhát viselt, kik voltak a meghívottak, hogyan zajlott le a ceremónia. Az úgynevezett piroslámpás házakról Sáfár Gyula elmondta, akkoriban szigorúan ellenőrizték a prostitúciót, amely nemcsak erkölcsi, hanem közegészségügyi, szociális probléma is volt. A lélek felemelése mellett a test edzésére is gondot fordítottak, a város vezető egyéniségei a sport ügye mellé álltak – derült ki Balogh Dorottya szavaiból. Dr. Németh Csaba az üdülőhelyi kultúra kibontakozását mutatta be. Kialakultak azok a rétegek, amelyek már szabadsággal rendelkeztek, fejlődésnek indult a vasút, olcsóbb lett az utazás, az üdülőhelyi szabadidő eltöltése elérhetővé vált. Az üdülési szokásokról képeslapok tanúskodnak. A Ladicsok például, noha külföldre is utaztak, inkább előnyben részesítették az erdélyi, Kassa környéki fürdőhelyeket. Ki hát a polgár Gyulán? – fejtegették abban a korban. Aki megfelelő anyagiakkal, műveltséggel és erre a rétegre jellemző viselkedéskultúrával rendelkezik – adja meg a választ a Kisvárosi polgárok kötet előszava, mely összegzi az elméleteket.
A levéltár még egy új kötetet bemutatott. A múlt felfedezői című könyv a Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. évi, gyulai konferenciájának anyagait adja közre.
A könyvből kiderül, hogy a dualizmus időszakában működő, első nagy történésznemzedék több tagja is Békés megyei kötődésű volt, mint Haán Lajos, az első megyetörténet szerzője vagy Karácsonyi János, aki megírta a ma is gyakran forgatott első történeti monográfiát megyénkről.