A nemrég lezajlott március 15-i ünnepségeken sok szónok említette a jobbágyfelszabadítást mint az 1848-as forradalom egyik nagy eredményét. A törvény megszületése hosszú politikai küzdelem eredménye volt, az egykori jobbágyföldek tényleges tulajdonba adása sem volt kisebb feladat. Hogyan is zajlott ez az évtizedes folyamat Gyulán?
1848 után a földbirtokos már nem bíráskodhatott a volt jobbágyok felett, illetve nem kellett járandóságot fizetniük a földbirtokosnak a föld használatáért. A szabadságharc leverése után az önkényuralom az áprilisi törvények eme intézkedését nem vonta vissza, alapelveit magáévá téve 1853-ban úrbéri rendeletet bocsátott ki. Az áprilisi törvények és az úrbéri rendelet között a legjelentősebb eltérés az volt, hogy a független magyar minisztérium kincstári birtokok eladásával kívánta kárpótolni a földbirtokosokat az elvesztett földekért, míg az úrbéri rendelet a kárpótlás terhét áthárította az adófizetők közösségére, tehát a volt jobbágyokra, a földbirtokosokra és a városi polgárokra. A földek tulajdonba adása és kimérése során számos kérdést kellett megoldani, erre a célra jöttek létre a megyeszékhelyeken, így Gyulán is az úrbéri törvényszékek. A volt jobbágyok a korábban közösen használt legelőből és erdőből is részesültek. Aki több különálló parcellát kapott, kérhette, hogy máshol, kevesebb tagban jelöljenek ki számára földet.
Az úrbéri rendezésre a gyulai uradalomban 1856-58-ban, a terület felmérése után került sor. Az uradalom tulajdonosával, Wenckheim Józseffel, az 1857-ben egyesülő Magyargyula és Németgyula vezetőivel, a volt jobbágyokat képviselő bizottsággal Szakál Lajos, a városi képviselőbizottmány elnöke egyeztetett. A két város lakossága a szegényeknek is adott használatra földet, összesen 52 holdat. A rendezés idején Gyulának volt a legnagyobb határa a megyében, hozzá tartozott Gerla, Póstelek és Csorvás puszta. A hatalmas gyulai határ a tagosítás után nem maradhatott közigazgatásilag egységes. A csorvási pusztán gazdálkodóknak helyben belső telkeket is osztottak, ezek képezték Csorvás község alapját, mely 1856-ban lett önálló település. Magyargyula a községi vagyonból a Csorvásra eső részt csak hosszas pereskedés után, 1869-ben egyenlítette ki.
A körültekintő munka eredményeképp az úrbéri rendezés Gyulán, ellentétben más településekkel, nem vezetett zavargásokhoz. Sőt mondhatjuk, a föld tulajdonba adása viszonylag gyorsan lezajlott, akadt olyan település, ahol egy évtizeddel később fejeződött be a a folyamat. Szakál Lajosnak az elvégzett munkáért a város lakossága 50 hold földet, egy jobbágytelket ajánlott fel. A nagybirtokon, a sok-sok paraszti birtokon e tulajdonrendezés után indulhatott meg a gazdálkodás fejlődése.
