– Megemlékezésünk tárgya megköveteli azt, hogy nyitott értelemmel közelítsünk felé, a tudatlanság ebben a témában elfogadhatatlan, és szörnyű következményekkel járhat.
Az emlék fájdalmas, de ez a fájdalom képes csak arra, hogy megtisztítsa érzékeinket, és a maga valójában tudjunk visszatekinteni a kommunizmus skizofrén ideológiájának valódi hagyatékára – hangsúlyozta a kommunizmus áldozatainak emléknapján dr. Görgényi Ernő polgármester. A polgármester kifejtette, hogy legfontosabb kötelességünk a tudás átadása, mert kizárólag akkor van esély arra, hogy ilyen ne fordulhasson elő újra, ha életben tartjuk a diktatúra emlékét, bármennyire fájdalmas is legyen.
Súlyos örökség ez. Nem elég a sok százezer ártatlanul szenvedett ember, a jelöletlen tömegsírokban, hazájuktól távol nyugvó ártatlanok. Az áldozatok száma ennél sokkalta nagyobb. A kommunizmus – túl az általa okozott elképesztő gazdasági károkon – olyan mélyre ható társadalmi változásokat indított el, melyek a valódi közösségek majdnem teljes felszámolásáig vezettek. Az ideológia máza alatt a politikai elit csak egyet tartott szem előtt, a hatalom minél teljesebb körű birtoklását. Az eszközökben nem válogattak. A fizikai erőszak alkalmazása, az elhurcolások, bebörtönzések, haláltáborok mellett felszámoltak mindent, ami a párt alternatívája lehetett volna, üldözték a vallást, szétbomlasztották a civil kezdeményezéseket, egyesületeket, a valódi tradíciókkal rendelkező szervezeteket, gyakorlatilag atomi egységekre bombázva szét így a társadalmat, s mindezt azért, mert tudták, hogy az egyén önmagában véve cselekvésképtelen. De milyen eszmével találhat bárki is indokot arra, hogy úgy nyomorítson meg embereket, ahogyan tették ezt dr. Erdődi Lajossal vagy Kovács Bélával? Bizonyos dolgokra nincs mentség. A felejtés a megbocsátás látszatához vezet. Ha ezek a borzalmak eltűnnek közös memóriánkból, védtelenekké válunk az ideológia álarca mögé bújó haszonlesőkkel szemben. Tartozunk ezzel a milliónyi áldozatnak. Nem engedhetjük meg, hogy haláluk hiábavaló legyen!
