A csillagok tündökölnek-e úgy, mint a briliánsok, avagy éppenséggel fordítva? Elsőre talán semmi különbség sem érzékelhető a tekintetben, hogy mit mihez is hasonlítunk. S viszont.
Ám a következő pillanat érték és talmi, vágyakozás és fásultság, élet és tengődés közötti, olykor hajszálnyi, olykor irdatlan távolságokba vezeti a nézőt Vaszilij Szigarjev Guppi című drámájában. A nemzetközileg is ismert s elismert kortárs orosz drámaíró egyik legfrissebb, ugyanakkor egyik legjobb alkotásának is tartott darabot a Centrál Színház előadásában láthatta a közönség a Gyulai Várszínház kamaratermében. Komikus és tragikus, vagy talán mégis inkább komikus – olvasható az előadás színlapján, ez az „és” s „vagy” pedig a másfél órás játék alatt többször megpördült a nézőtéren is: az egyre önfeledtebb kacagáshullámokat mélységes csönd követte.
A mini panellakásban játszódó szerelmi drámában Györgyi Anna formálta meg az elhanyagolt feleséget, Tamarát, akit vidéki lányként teherbe ejt egy nagyvárosi siheder. Két sor krumpli felszedése közt. A férfi kényszerből nősül hát, ám szeretés helyett csak megszokni tudja aráját. Míg az asszony erkölcsös imádattal csüng urán és parancsolóján. Sivár, örömök nélküli életét csak a képzelet segít túlélni napról napra: így lesz a kenyérhéjból csokoládé, a cukros vízből tea, alkalmasint bor vagy a zseblámpa hűvös fényéből meleg gyertyaláng. Túlélni. Akár a guppi, hiszen ez az igénytelen halacska még a csatornában is elél. A férje Tamarát, végül az asszony önmagát azonosítja a jelentéktelennek, csúfnak titulált guppival, s teszi mindezt kellő hangsúllyal, hogy a nézők bizton megfejthessék a darab szimbolikus címét. A mechanikus mindennapokból végül egy titkos találkával zökken ki: egy vadidegen férfit, Bán János alakításában, visz fel lakásukba. Szigarjev a jellemkomikum mellett a késleltetés mestere is: csak mintegy félidőben döbbenhettünk rá, hogy a szemünk előtt bájosan kibontakozó csábítós-megcsalós, majd valódi vonzalomra ébredő csikicsuki tényleg híján van minden előzménynek. Azaz a tétova randevú két ember első találkozásának kibontakozása.
Györgyi Anna és Bán János a Guppiban nyújtott nagyszerű játékukért a nyíregyházi Vidor Fesztiválon, 2010-ben a legjobb női s a legjobb férfi alakításért járó díjat érdemelték ki.
