Stefánia belga hercegkisasszony a szerencsétlen véget ért Rudolf trónörökös felesége volt, majd a fiatalon özvegységre jutó szőke szépség Lónyay Elemér gróf (később herceg) boldog felesége lett. A belga hercegasszony keresztnevét többszörösen is megőrizte a magyar történelem. A Stefánia torta és a hasonló nevű vagdalt része lett konyhánknak. Az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség névadója és védnöke is Lónyay Elemérné lett. Az Országos Anya- és Csecsemővédő Stefánia Szövetség Gyulai Fiókja 1922 februárjában alakult, s a 49. számot viselte. A szervezet működését Gyulavárira és a pósteleki uradalmi majorra is kiterjesztette. A gyulai fiók védnöke gróf Almásy Dénesné, elnöke dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyző, igazgatója dr. Széll Imre volt. Az igazgatósági tagok között találjuk báró Apor Vilmost is, a pénzügyekért Antalóczy Nándor főlevéltárnok volt a felelős. A tízéves működésük összefoglalását az 1933. évi közgyűlési jegyzőkönyvükből olvashatjuk. Ebben az intézmény karitatív szerepe is ki volt emelve, 1922 és 1931 között 252 esetben osztottak ki csecsemőkelengyét, emellett 883 szappan és 1936 kg cukor jutott el a nélkülöző családokhoz. 1928-tól rendszeresen hintőport is osztottak ki a rászorultak között. Az újszülöttek táplálását segítő tejkonyhát 1931 nyarán nyitották meg.
A Stefánia Szövetség Gyulán először a közkórházban kapott három helyiséget, majd egy év után a régi gyermekmenhelyen (a mai Gyermekkórház) nyert elhelyezést. Az ideiglenes jelleg még sokáig megmaradt: a szervezet átkerült a Társadalombiztosító Intézet székházába (ma Egészségbiztosítási Pénztár, a Kossuth L. u. 2.-ben), majd a Körös-parti Önkéntes Tűzoltó Laktanya épületébe költözött. A sok vándorlás után a város tulajdonát képező szárazkapus, úgynevezett Szarvas-féle házban (Jókai u. 10.) talált méltó otthonra.
A gyermekvédő szövetség céljának és működési elvének megfelelően a védőnők körzet szerint látogatták a csecsemőket és a kisdedeket. 0–1 éves korig hetente háromszor tartott rendelést az intézet, míg a kisdedeknek és a várandós nőknek heti egyszer adtak tanácsot a szakemberek. A védőnők a város újszülötteit, csecsemőit lakásukban keresték fel, látogatásukról esettanulmányt írtak, ezenkívül olyan szociális ügyekben is eljártak, amelyek a csecsemő- és anyavédelmet szolgálták. Fontos volt a tanyai körzetek bekapcsolása az ellátási rendszerbe: májustól októberig a védőnők felváltva heti egy alkalommal járták a tanyákat. Kezdetben a terhesgondozást Berkes Sándor kórházigazgató végezte, 1923-tól a helyét Jung Géza, majd 1924-től Gombkötő Ferenc orvos vette át. A szolgálat úttörői voltak Gyulán Verbőczyné Bucsy Olga fővédőnő, Péterffyné Gyulai Ilona és Angyal Mária védőnők. A Stefánia Szövetség eredményei már a kezdetekben megmutatkoztak: a csecsemőhalandóság az első nyolcéves működésük alatt mintegy 22%-kal csökkent.
