Feszült várakozással ültünk a várszínház kamaratermének székeibe, a színen kezdődő darab nem egy álomba ringató esti szórakozást sejtetett. Pelsőczy Réka rendező Kicsi nyuszi hopp hopp című műve valós történetből fakad. Nemrégen megöltek egy topless-modellt a fővárosban, a gyilkosságot feltételezhetően az áldozat barátnője, és volt barátja követte el. A gyanúsítottak tíz napig menekültek. A gyilkosság indítéka ismeretlen…
A tizennyolcas karikás történet nagy része egy autó enteriőrjében játszódik. A darab szereplőit két mostanában végzett színész, Réti Adrienn és Csémy Balázs játssza olyan nagy átéléssel, hogy az első 10-15 perce alatt többször elgondolkoztam, hogy otthagyom az előadást. (Később kiderült, jól tettem, hogy maradtam.)
Mindkét szerep igen összetett, hiteles játékukhoz nagy tehetség szükséges. A darab női oldala, Dzsina, a nevén túl is egy szétfestett, affektáló, ostoba, ecstasy-függő ribi, aki időnként szexis, máskor gusztustalan, csakúgy, mint a darab züllött erotikája, ami egyszer izgató, máskor undort keltő. Röviden: hosszú távon ép elmével elviselni igen nehéz a csajt.
Mindezt csak tetézte Dodi vastag aranyfuxos, tetovált, műmájer álgengszter üvöltöző agresszivitása. A kezdeti feszültségkeltés nem volt hiábavaló. Az út későbbi „lazább” részei romantikusnak ritkán mondható, profán mivolta már ismerősként élt a nézőben, így a történet lendülete nem hagyhatott alább. Az utazás illúziója tökéletes. Még a szélvédőn kibámuló, gépiesen cikázó tekintet is valóságos.
A magyar road movie Bonnie és Clyde-ja filmszerű történéseket produkál, annak meglepetéseivel és fordulataival. Egymást váltja narkóval fűszerezett züllött-trágár életük, a verdában lévő TV műsorainak látványai és a különböző helyszínek emlékképei. Vagy a rádióban megszólaló hangok, például Spongyabob Kicsi nyuszi hopp hopp örökérvényű dallamocskája, aminek playbackje végén az autóhifi szétverésére kerül sor.
Az egyik pillanatról a másikra átváltozó színészek játéka a különböző élethelyzetek széles skáláját mutatta be, poénnal és drámával, arcfestékkel, parfümmel és vérrel. Briliáns Hófehérke-bábjátékkal, amiben a napszemüveg volt a tükör, és egy vulgáris belsejű, rózsaszín retikül Hófehérke. A lúdbőr szinte folyamatos volt, csak az oka változott folyton. A sok(k) hatás alatt a plénum néhány perc leforgása alatt nevetett, elszörnyedt, sajnálkozott, izgult és utálkozott, meg még ami belefér.
Senki nem várhatott happy endet, és nem is kaptunk. A történet csúcsán bravúros koreográfiájú autós lövöldözés szemtanúi voltunk a kocsi belsejéből, majd sötétség és csend következett. A feloldás bizarr és gyönyörű egyszerre. Hőseink elegáns ruhában és saját vérüktől lucskosan jutnak, utaznak tovább a halálba. Megrázó és élményteli „mozi”, amit feltétlenül látni kell!
