A XX. század elején élénk betlehemes élet folyt a német nemzetiségiek lakta településeken, ám ezek a szokások a II. világháború után lassan elmaradtak. Gyulán is a városban és a tanyavidéken jártak házról házra, tanyáról tanyára a betlehemesek. 9-15 éves fiúk fogtak össze, szülői segédlettel kerestek „jelmezeket”. Volt egy angyal, az öreg juhász, pásztorok, néhol a három király is és négy (Betlentrager) betlehem- hordozó.
Az Angyal csengetett– „Gelobt sei Jesus Christus”-szal köszöntek, majd bebocsátást kértek. A betlehem két rúdra erősített házikó alakú fából készült építmény volt, melyet díszítettek, benne jászol a kis Jézussal, az alján moha, széna, báránykák, szentkép. A betlehemet évközben mindig a fiúk őrizték, karácsony előtt elvitték valamelyik groβmamához, aki felújította.
A betlehemesek régen szenteste délutánján indultak el, volt úgy, hogy a Németvároson több csoport is járta az utcákat. Általában bebocsátást nyertek, mert a jó németvárosiak várták a hírt az Üdvözítő megszületéséről, és kitárták a kapukat a hírmondók előtt.
Ezt a hagyományt szeretnénk Gyulán újraéleszteni, bízva abban, hogy városrészünk lakói egyre többen várják majd a kis Jézus születésének mai hírnökeit.
A GYAKI Implom József Általános Iskola Tagintézménye német nemzetiségi osztályának tanulói vállalták e kezdeményezést, köszönet Nagy Mária és Garami Veronika tanárnőknek.
A gyerekek advent negyedik vasárnapja előtt mutatták be műsorukat a német klubban, majd hétvégén megkezdték a házalást. Egyelőre a K. Schriffert Hagyományőrző Kör tagjaihoz, öt családi házba kaptak bebocsátást, a játékuk után zsák, illetve kosár híján a bölcsőbe rakták a ház gazdái a hálaadományt: diót, szaloncukrot, almát, mézest, friss pogácsát…
Reméljük, hogy a hagyományt tovább bővítve, jövőre még több család karácsonyvárását teszik szebbé, igazabbá a kis betlehemesek.
Kovácsné Murvai Zsuzsa
