Szitáló esőben gyülekeztek az 1956. decemberi felvonulást megidézők Gyulán, a Kossuth téri kopjafánál. A hűvös, nyirkos időben mindenképpen elkelt a kendő, a kalap és a sapka, de ezúttal a fejfedők többletjelentést is hordoztak. Ötvennégy évvel ezelőtt mintegy 200 gyulai asszony és lány vonult fel fekete kendőben, kalapban, hogy a forradalom áldozatait gyászolja. Ezt kívánták feleleveníteni a megjelentek. Az eső elállt, amikor az utca csillogó kövezetén némán megindultak, égő mécsesekkel, gyertyákkal az Október 23. térre, az ’56-os emlékműhöz.
Az emlékműnél mindenki elhelyezte a megemlékezés lángjait, majd több perces néma főhajtással tisztelgett. M. Szabó András, Gyula 1956-os polgármestere meghatottságtól elcsukló hangon köszöntötte az egybegyűlteket.
– Ötvennégy évvel ezelőtt egy gyulai asszony, Sárdi Mártonné állt élére a fekete kendős felvonulásnak, aki ezért börtönbüntetést kapott. Álomnak tűnik az, hogy most itt állunk, és a forradalom áldozataira emlékezünk. Kevés városban adatik meg az, mint itt Gyulán, hogy az ’56-osokról méltóképpen emléket állítsanak. Mi ’56-ban is a megbékélést hirdettük, én ma is azt mondom, mindenkit szívesen látunk, mert ahhoz, hogy az ország talpra álljon, az egész nemzet összefogására van szükség. Köszönöm a még élő ’56-osok nevében, hogy megjelentek – mondta M. Szabó András.
Mindeközben a gyertyák és mécsesek lángjai táncolva ellenkeztek a széllel, ám lángjaik mégsem hunytak ki. Végül a megemlékezők elénekelték a magyar himnuszt, és csendben továbbálltak. Az égiek csak ezt várták, mert ahogyan nemrégen elállt, most sűrű cseppekben újra eleredt a decemberi zápor.
