Vajon milyen lehet Júlia, az életben maradt Júlia, aki elveszítette szerelmét, Rómeót? Vagy milyen lehet az a Rómeó, akit a Júliájától megfosztó sors halál helyett életre kárhoztat? Helga, a lengyel lány és Vitek, az orosz fiú szerelmének története, Leonyid Zorin Varsói melódiája e kérdésekre is válaszol, tagadva s paradox módon mégis igazolva a határtalan szerelem létezését. A hetvenes években, Törőcsik Mari és Sztankay István szereplésével évtizeden át hangos sikerrel játszott darabot a Gyulai Várszínház kamaratermének színpadán most két tehetséges, fiatal színművész, Gryllus Dorka és Simon Kornél előadásában láthatta a közönség.
Az ötvenes évek Szovjetuniójában játszódó történet, amelyben a korabeli törvények elválasztják egymástól a szerelmeseket Radnai Annamária új fordításában, Kőváry Katalin rendezésében állt színpadra. Egyik különlegessége, hogy a kifejezetten e szerep kedvéért Németországból hazatérő Gryllus Dorka először dolgozik együtt rendező édesanyjával. Másik érdekessége az élő zongorajáték: Chopin és Varga Judit zeneszerző művei kísérik az előadást. A darab újjászületésében a politikai áthallások helyett, amelyek közrejátszottak harminc esztendővel ezelőtti sikerében, a szerelem történetére összpontosítottak a színművészek.
Megmutatva azokat a torzulásokat, melyek egy külső, erőszakos nyomás hatására az emberi lélekben végbemennek. A bohókás, bájos leány s az öntudatos, komoly, fiatalságában mégis esendő fiatalember szerelmét két ország határa zárja béklyóba. S e fölött, ahogy a díszlet vörös neoncsillaga, a rendszer őrködik. Az elsöprő erejű szenvedélyt többé nem képesek másokkal megélni, s bár a történelem lehetőséget kínál számukra: később egymáshoz sem találnak vissza.
Sikeres karrierbe fojtott, rideg, magányos lelkekké válnak. A mindig varázsos élőjáték a várszínház bemutatóján most megrendítő erővel bírt, Gryllus Dorka és Simon Kornél fájdalmas, gyönyörű melódiája behúzta a közönséget a darabba, s föloldotta benne. Megszűnt a nézőtér, megszűnt a néző. Részeseivé váltunk a történetnek: a viharos tapssal záruló előadás után még kiszakad(na) a kiáltás: Ó, ifjú bolondok, kezdjétek újra, s magatokban a másikra jobban vigyázzatok!
