Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal Alt Norbert, a 8. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Ön a képviselő-testület legfiatalabb tagja, mindössze 26 évesen lett választott képviselő, ez a tény talán a közéleti nemzedékváltást is jelzi, hiszen olyan generáció lépett politikusi pályára, amely már a rendszerváltás után eszmélt.
• A Fidesz 2002-es választási veresége után érett meg bennem az elhatározás, hogy belépek a szervezetbe, amelynek 2003 óta tagja és jelenleg helyi alelnöke is vagyok. Hangsúlyozom, hogy ez akkor történt, amikor a Fidesz elveszítette a választásokat, tehát nem a karriervágy vezérelt. A poszt sohasem érdekelt, sokkal inkább a cselekvő munka. Gyermekkoromtól fogva szerettem közösségi célokért tenni, ezért vettem részt olyan akciók szervezésében, mint pl. hídfestés vagy az Élővízcsatorna partjának rendbetétele. Ameddig vissza tudom keresni a családfámat, őseim kétkezi munkások voltak, a közéletben való részvétellel édesapám ismertetett meg, de emellett határozottan volt belső indíttatásom is, melynek mélyebb okai vannak. Nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk, és nem véletlenül történnek a dolgok úgy, ahogy történnek. Küldetésünk van. Korán felismertem, hogy egymásra utaltan élünk, minden, amit teszünk, hatással van környezetünkre, ennek súlyát és felelősségét felmérve éreztem, hogy a közéletben kell tevékenykednem.
• Szentpálfalvát és Máriafalvát egykor a Gyulára betelepülő szegényebb emberek lakták, azóta sok minden épült, megváltozott. Mit sikerült az elmúlt két esztendőben a sürgető gondok közül megoldani?
• Egyrészt azt mondhatom, hogy e városrészek korbeli összetétele az átlagos képet mutatja, folyamatosan telepednek le fiatalok, akik családot alapítanak. Az ő igényeik alapján létesült tavaly egy jó minőségű játszótér Máriafalván, illetve sikerült az óvoda megszüntetését elkerülni, ma ott tartunk, hogy a leépített csoportokat is újra lehetne indítani. Amikor átvettem a körzetet, jelentős közműmunkálatok folytak, szennyvízcsatorna-hálózatot, útburkolatokat építettek, de azt is láttam, hogy számomra is bőven maradt tennivaló. Ilyen rendezésre váró pont volt a nagyon rossz állapotban lévő Henyei úti vasúti átjáró, amelynek felújítására sikerült a pénzt összeszedni. A Református ótemetőnél az egyházzal megosztva építettünk parkolót, amelyet pályázati pénzből jövőre befejezhetünk. A Fehér-Körös hídjának felújításakor a Dobozi útra terelt forgalom súlyos károkat okozott, a Közútkezelő Kht. októberig tervet készít, és ígéretet kaptunk arra, hogy 2010-ben megtörténik a kivitelezés, reménykedünk benne, hogy így is lesz. A Nagyökörjárásban befejeztük az útalap teljes kiépítését, ahová most már a mentők és a tűzoltóság is be tud hajtani. Május 31-ig készen lesz az Aranyág utca aszfaltozása, elkészül a Kosztolányi utca útalapja, amely végre összeköti Szentpálfalvát és Máriafalvát. Tavaly a Vörösmarty utcában és a Sarkadi út végén a csapadékvíz-elvezető csatorna felújítása, a Gyöngyösi utcában útpadkamegerősítés történt, néhány helyen a járdákat is sikerült megerősítenünk, mivel azok java része eléggé leromlott állapotban van. Számtalan kisebb lakossági problémát sikerült orvosolni.
• A választókörzethez tartozik még a Henyei úti ipari park, a külterületen pedig a Körösökig nyúlóan Csíkosér, Aranyág, Nagyfenék, Szeregyháza, Bánom, Remete határrészek, valamint Szanazug és Városerdő üdülőtelepei.
• Az ipartelep tulajdonképpen betelt, sajnos a jelenlegi válság miatt több üzem pénzügyi gondokkal küzd, kevés a megrendelés, sőt a meglevőket is visszamondják, ez a folyamat munkahelyek megszűnésével járhat, amely tovább gerjeszti a szociális gondokat. Ami a tanyavilágot illeti, Remete és Bánom viszonylag ritkán lakott terület, a Dobozi út két oldalán már jóval többen élnek. A Szanazugi területet hétvégi telkeknek szánták, ezzel szemben itt is egyre nő az állandó lakosok száma. Az olcsó telek és a takarékos életvitel lehetősége kényszeríti ki az embereket, de annak ellenére, hogy már 40-50 családnak van itt az állandó lakóhelye, hiányzik a vezetékes ivóvíz. Viszont 2006-ban bevezettük az intézményes hulladékelszállítást a területen, és az idén befejezzük a közvilágítás fejlesztését. Itt kell megemlítenem, hogy a Stéberl-villa homlokzatát egy városi pályázat segítségével felújította a jelenlegi tulajdonos. Hosszabb távú terveink közé tartozik itt egy Stéberlemlékszoba berendezése és az épület külterületi közösségi házzá alakítása.
• Ha minden jól megy, akkor Gyula északi városrészei rövidesen jelentős felzárkóztató pénzhez juthatnak.
• Amennyiben a második fordulóban is nyerünk az uniós pályázattal, akkor 411 millió Ft-ot úgy kell elköltenünk az infrastrukturális környezetre, hogy szociális szempontból az ott lakók életére pozitív hatást gyakoroljon. Tervezzük az önkormányzati bérlakások, csapadékvíz-csatornák zárttá tételét, temetőkhöz parkolók építését, kerékpárutat a Sarkadi úton becsatlakoztatva a Dobozi úti kerékpárútba. Országos viszonylatban is újdonság lesz az Almássy téri idősek otthona udvarán a fogyatékkal élő fiatalok számára épülő integrált képző, fejlesztő, játszópark és egy műfüves kisméretű focipálya. A pályázat az első fordulót sikerrel vette, bízunk abban, hogy az állam is hozzáteszi a saját részét, és 2010-ben elkezdődhet a program megvalósítása.
• Az a tapasztalat, hogy nem mindenki becsüli a nagy fáradsággal létrehozott javakat, milyen a kerületben a közbiztonság helyzete?
• Folyamatosan érkeznek panaszok, elsősorban rongálásokról, lopásokról. Volt üdülőtulajdonos, aki tavasszal szembesült azzal, hogy nyaralójában laknak. Tavaly alakítottuk meg a körzeti polgárőrséget, amelynek már voltak sikeres intézkedései, de puszta jelenlétüknek is visszatartó ereje van.
• Ismert arról, hogy érdeklik a szociális kérdések, civil foglalkozása is ezz el kapcsolatos.
• Azt tapasztalom, hogy ezen a téren növekednek a gondok, mint képviselőhöz is, egyre többen fordulnak hozzám családi, megélhetési problémákkal, olyanok kérnek segítséget, akikről nem is gondolnánk. El tudja valaki képzelni, hogy olyan ember, akit sokan ismernek a városban, hogyan él egy külterületi faviskóban, ahol csak egy ágy fér el és lavórban kell tisztálkodnia? A hitelesek problémája sok család mindennapi megélhetését veszélyezteti, amiért a pénzvilág urai és topmenedzserei a felelősek. A bankok egyoldalúan az adósra terhelik a veszteségüket, így a helyzet oda vezetett, hogy sokan vagy esznek, vagy hitelt fizetnek. Tűrhetetlen állapot, ezért válságpontot hoztunk létre, amiről hamarosan bővebb információkkal fogunk szolgálni.
• Mit érez legnagyobb kihívásnak munkájában, és mi a véleménye a város vezetésével való együttműködésről?
• Legnagyobb kihívásnak egyértelműen a közöny és a beletörődés leküzdését tartom. Arról beszélek, hogy a társadalomból lassan kiölik a szolidaritást. Meg kell találnunk a módját, hogyan tudunk segíteni egymáson, mert ha mindenki mindenki ellen él, akkor a jelenleginél is nagyobb gondokkal fogunk szembe nézni. Egy ilyen kisvárosban a pártpolitikát néha jobban háttérbe szorítja az együttműködési szándék, mint magasabb szinteken. Eddig úgy érzem, hogy a kellő támogatást munkámhoz – néha viták, személyeskedések által is –, de mindig megkaptam. Most, hogy az ország gyakorlatilag a szakadékba zuhant, fel fog értékelődni a helyi önkormányzatok és képviselőik szerepe, a helyi kezdeményezések súlya. Ezt a napi átlagos 60 telefonhívásom is alá tudja támasztani, ugyanis folyton hívnak, keresnek a legkülönfélébb lakossági problémákkal, személyes ügyekkel. Óriási pozitív energiák szabadulhatnak fel a kellő pillanatban, hiszen mindenkiben megvan a változás, változtatás, egy szebb élet akarata. Ehhez azonban a jelenlegi országvezetés képviselőinek távozniuk kell a hatalomból! Olyan metternichi módra.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
